Ijesztő jelenség! Hatalmas víztölcsér futott át a Balatonon

Mindezt Kovács Győző, az ismert meteorológus bányászta ki a korabeli lapokból. Forgó szelekről a sajtó beszámolt már 1880-ban és 1900-ban is, de a száz esztendővel ezelőtti páratlan volt a maga nemében. 

- Érdemes felidézni a Veszprémi Napló 1909. szeptember 5-én megjelent írását - javasolja Kovács Győző veszprémi helytörténész -, amelyben arról írnak, hogy Almádiból volt jól látható délután 5 és 6 hat óra között a hatalmas víztölcsér, amit a dühöngő szél korbácsolt fel Kenese és Aliga között. 

A Balaton zöld és haragos hullámai között és felett, délután a rekkenő nyári melegben öt óra után Kenese felől sötét és haragos felhők borították a látóhatárt. 

A fekete felhőkben papírsárkányhoz hasonló nagy fehér sáv tűnt fel, a farka a vihar által csóválva rémesen mozgott, mintha élőlény lett volna. 

Az orkántól kergetett felhő amidőn az alsóörsi és siófoki Balaton-rész közé vonult, a fehér sáv sárkányfarka a víz fölé hajolt, függőleges irányba jutott, örvénylő, tölcsérszerű alakot nyert. 

A Balaton vizével egyesült, és abból 100 akós hordóhoz hasonló fehér márvány vízoszlop képződött, azután mérföldekre elhangzó zúgással haladt az alsóörsi fok és a tihanyi kolostor kettős tornyai felé. 

Az újság arról is beszámolt, hogy Balatonalmádiban, a gyümölcs-, virág- és borkiállításon részt vevő közönség a fák alá, a fürdőépület előcsarnokába és a kabinokba menekült. 

A több száz ember csak akkor kezdett megnyugodni, amikor a vízoszlop a part felé haladva egyre vékonyabb lett, majd a szárazföld földön eltűnt… 

Kovács Győző, az ismert meteorológus

Becslésem szerint, a leírások alapján, úgy 300 méter magas vízoszlop tarthatta rémületben az embereket. Mindemellett páratlan természeti jelenség szemtanúi voltak a parton tartózkodók. 

Más újságban a forgó szél okozta jelenséget gyönyörű természeti tüneményként jellemezték. Érdemes megjegyezni, hogy ezzel egy időben Veszprémben is óriási vihar tombolt, a határban teljesen elverte a kukoricást, ám nagyobb károk nem keletkeztek. 
 
Abban az esztendőben más égi áldás is sújtotta a megyeszékhelyt: február elején a több napos havazás után 4-én egész nap esett az eső. 

A bőséges csapadék és a hírtelen olvadás következtében kiáradt a Séd, a szennyes áradat elborította a kiskúti rétet. 

A víz befolyt a víztisztító telep gépházába, ezért le kellett záratni a hálózatot. A város egy napig víz nélkül maradt, emiatt hatalmas volt a felzúdulás. 
 
A Népakarat újságírója a "bölcs városi hatóságot" tette felelőssé a történtekért, pontosabban azért, mert nem gondoskodtak jó időben a patak szabályozásáról, medrének tisztán tartatásáról. 
 
Alig hogy kiheverte a város lakossága ezt a "csapást", két hónappal később, április 2-áról 3-ára virradó éjszaka, éjfél után tíz perccel hatalmas tűz ütött ki a várban, amely a viharos szélben gyorsan tovaterjedt. 

Félrevert harangok ébresztették az embereket, akik kétségbe esve látták, hogy lángol a püspöki főtemplom közvetlen szomszédságában álló papnevelő intézet. 

A dühöngő orkán több száz méter szélességben, pár kilométer távolságba repítette az égő zsarátnokokat. Fél óra sem telt el, lángokban állt a palotasor egy része, s a Hosszú utca házai. 

Az emberek azért rettentek meg, mert az orkánszerű szélben képtelenség volt oltani, s félő volt, hogy leég a fél város. 

Az égiek azért csak megkegyelmeztek a királynék városában élőknek: négy óra körül a vihar lecsillapodott, neki állhattak a tűz oltásának. 
 
Még ebből az esztendőből azt jegyezték fel, hogy az év utolsó hónapjában gyakoriak voltak a 10 Celsius fok fölötti délutáni csúcshőmérsékletek. Ráadásul december 24-én rendkívül meleg volt, a napi maximum hőmérséklet elérte a 19 fokot. 

Nem kell a távoli múltban kutakodnunk, ha a sokszor szeszélyes időjárásról kívánunk beszámolni. Sokan bizonyára még emlékeznek rá, amikor 1972. május 19-én az egész országon igen erős zivatar vonult végig. 
 
Kovács Győző ennek a napnak is alaposan utána nézett: déli egy órától, mint egy másfél-két órán át, tombolt a vihar a Balaton-parton jégesőt hozva magával. 

A széllökések Tihany és Balatonfüred között voltak a legjelentősebbek, óránként elérték a 140 kilométert. 

A szemtanúk elmondása szerint a kékes-fekete felhőből kivált egy vízoszlop a tihanyi félsziget sarkában, úgy százötven-kétszáz méter széles lehetett. 

A forgószél átsodorta a víztömeget Siófok felé, majd a Balaton közepén élesen megfordult, s célba vette a füredi mólót. A sétányon több fát tövestől kifordított, illetve derékba tört. 

A tornádó erejű forgószél központja a Baloiannisz utca volt (ma Deák utca), ahol letépte a házak tetejét - gerendák, cserepek röpködtek a magasban… 

A forgószél elvonulása után sem lélegezhettek fel az emberek, mert másfél órán át esett az eső a tető nélküli házakba. Legalább hatvan épületben súlyos károk keletkeztek.
 
A víztölcsért felszippantó forgószél a tihanyi révtől keletre mint egy nyolcvan fát tört derékba, vagy csavart ki a műút mellett. 

Akadt hát bőven munkájuk az útkezelőknek, akiknek besegítettek fűrészekkel az erdészek és a volánosok. Az út melletti pusztítás nyomai még sokáig emlékeztették az erre járókat a különös napra.