2009.08.24. 10:29
Tévéjegyzet - Lokálpatrióták harangszóban
- Szeretem az okos embereket, a még okosabbakat meg pláne, ezért aztán ha úgy hozza a sors, megnézem Vizi E. Szilveszter műsorát, a Törzsasztalt. A neves orvosprofesszor, a Magyar Tudományos Akadémia volt elnöke mindig kiváló agyú embereket hív meg, akik rádöbbentenek, hogy milyen rejtélyes és csodálatos ez a világ és benne az élet, s hogy milyen keveset is tudunk erről.
A televíziós kínálat mostanában eléggé sekélyes, ha nem lett volna a berlini atlétikai világbajnokság, ha nem kezdődött volna el az angol labdarúgó bajnokság, vakarhattam volna a fejemet, hogy mit nézzek, miről érdemes írni. A Törzsasztal szombaton délután egyenesen kapóra jött a Duna Televízióban.
Míg az Arsenal rúgta a gólokat, Vizi E. Szilveszter pécsi erőfeszítéseit figyeltem egy kőtárféle múzeumi helyiségben. A Törzsasztal ugyanis a baranyai megyeszékhelyre látogatott, apropója az 1000 éves egyházmegye jubileuma. Na meg az is, hogy jövőre Pécs lesz Európa kulturális fővárosa.
Az új polgármester, egy egyháztörténész diakónus, egy orvosprofesszor és egy néprajztudós vette körül a riportert. Nem a helyszín szellemében folyt a társalgás, vagyis nem ásatag gondolatok cseréltek gazdát, nagyon is a jelen szerepelt napirenden. Igaz, hallhattuk a jozefinizmus és a kommunizmus átkairól, meg a pécsi polgárok megtépázott és lefojtott öntudatáról, amely most majd felszabadulhat, de hogy mitől, arról nem esett szó igazán.
Az is titok maradt, hogy ki tartotta lakat alatt azt az öntudatot. Ezek különben is lényegtelenek, a lényeg az, hogy a pécsi kultúra mindig is keresztény gyökerekből táplálkozott, és Pécsen a tudomány, az egyház, a kultúra és a hatalom most szerencsésen ötvöződik. Sok-sok érv szól emellett, például: itt van az ország legnagyobb egyeteme, itt van a legtöbb akadémikus.
A lokálpatrióta lelkendezésben Vizi E. professzor járt az élen, beszélgetőtársai szerényebbek maradtak. Rendkívül szimpatikus emberek, akármit is képviselnek. Pécs a Balkán kapujából most már Európa kapuja is lett, ebben egyöntetű a vélemény. Meg abban is, hogy az a jó hatalom, amely a népre hallgat. Ezért aztán az elmúlt kormányok ígéretei elszomorítanak bennünket, semmi sem úgy van, ahogy lennie kellene. Hát bizony ez igaz!
A Törzsasztalban, amely időnként megfeneklett, szóba jött ugyan a kultúra, az egykori pécsi egyetemista műsorvezető nosztalgiázott is a hajdani színházról és Pécsi Balettről, aztán snitt. Pedig Pécsen működik az ország egyik legnagyobb és legsikeresebb könyvkiadója, a város irodalma pedig olykor még a budapestit is fölülmúlta; Tatay Sándor, Takáts Gyula, Weöres Sándor, Bertha Bulcsu, Csorba Győző, Tüskés Tibor, Bertók László... Itt éltek, itt élnek. Janus Pannoniuson kívül egyetlen egy író, költő neve sem hangzott el, pedig az alkalmi stúdióba behallatszó harangszó talán értük is szólt.
