Őszinteség, tisztaság! Ahol a helyieket is csak egy dolog érdekli: mit eszünk ma?

Ahol jártam, azok az embereknek úgy élnek, hogy nincs semmijük, nem tudnak semmiről, ami a falu határain kívül történik, mégis olyan emberi tulajdonságokkal vannak felvértezve, ami nálunk már réges rég kiveszett. Békések és boldogok. Ezt megtapasztalni érdemes volt kimenni Afrikába, minden más csupán másodlagossá vált.

Tremmer Tamás

Egy veszprémi vadász, dr. Mile Imre mondatai ezek, aki oroszlánvadászatra indult, de annál sokkal mélyebb értelmet nyert az útja.

Amióta hazatért, visszavágyik a békesség szigetére. Megfogalmazása szerint olyat kapott a helyiektől, amitől szinte új értelmet nyert az élet, az emberi kapcsolatok. Már többször járt odakint, de ilyet még nem érzett.

Mozambiknak a Zimbabwével és Zambiával határos részén egy Veszprém megye nagyságú vadászterületet kezel az a társaság, amelynek a vendége volt.

A három határ és két folyó által körbezárt terület tipikus fekete afrikai. Egykor portugál gyarmat volt, ma is ez a hivatalos nyelv, de inkább a törzsi nyelvet beszélik.
Ahol korábban szállást kaptak, azt a tábort dél-afrikai horgászok foglalták el. Nem akartak közösködni senkivel, ezért odébb álltak.

Matoa és Chawallo nevű falucskák között félúton, teljesen nomád körülmények között, egy templomrom tövében vertek sátrat. Kitettek egy asztalt középre, az volt a konyha. Vizet az ott fakadó patakból vettek, klórtablettával fertőtlenítettek. Ott ültek a fűben, a békesség szállta meg őket: nem volt mobil, nem voltak hírek, nem volt üzlet, csak a csend. A helyieket is csak egy dolog érdekli: mit eszünk ma? Ha megvan a betevő, boldogok. Este énekelnek, táncolnak, éjjel pedig gyermeket nemzenek - nyolc-tíz gyereket nevelnek családonként.

Apropó, élelem! A helyi vadász azzal fogadta őket, hogy a környéken oroszláncsapat garázdálkodik, rövid idő alatt 42 kecskét hurcoltak el a karámokból. Az oroszlánok az emberek közé is bemerészkednek, a helyiek félnek.

Dr. Mile Imre úgyis hímoroszlánt szeretett volna lőni, eljött hát az alkalom! Amikor az oroszlánok Matoából vittek el kecskét, másnap elkezdték követni a nyomokat. Az útjuk nyílegyenesen Chawallóba vezetett, amely 26 kilométerre volt onnan.

A következő éjjel ott garázdálkodtak, majd mentek vissza Matoába. A vadászoknak hat napjuk telt azzal, hogy napközben követték az oroszlánfalka nyomait. Tehettek ki bármilyen csalit, oroszlánt még csak nem is láttak. Ezért úgy döntöttek, éjszaka próbálkoznak. Összeállítottak egy négyoldalas, tető nélküli földi álcát, ebben bújtak meg, s várták a falkát.

Teliholdas éjszaka volt, szinte nappali fény borította be a területet. Amikor elmentek Matoa mellett, a faluban tombolt a buli, az emberek a tábortűz körül énekeltek, táncoltak. A hangfoszlányok a lesnél is hallatszottak. Zörgésre lettek figyelmesek, megjött a falka. Imre keze nem remegett, egy lövéssel leterítette a hímet. A jó hír a széllel együtt szállt a faluig.

A helyiek hálájuk jeléül másnap vendégül látták a vadászokat. A vendégek nem tudták mivel készüljenek, kell-e egyáltalán vinni valamit. Az emberek ültek a fűben a tűz körül.

Énekeltek és táncoltak külön a férfiak, a nők, a gyermekek, s doboltak hozzá. Imre gitárt ragadott. Furán néztek rá, nem ismerték a hangszert. Egy kis idő után már dobbal kísérték a gitárost. Volt olyan dal, amelynek a refrénjét együtt énekelték: Gyere, gyere már, jöjj hozzám. Leégett a tűz, nyugovóra tértek.

Azért az estéért érdemes volt kimenni Afrikába. Az a kedvesség és szeretet, amit kaptunk, leírhatatlan. Az emberek őszinték, jókedvűek, miközben semmijük sincs! - fejtette ki dr. Mile Imre.

Egész éjszaka azon tanakodtak, ezeknek a jólelkű embereknek miként tudnák meghálálni a vendégszeretetet. A falu mellett csak a kukorica terem meg, ebből készül minden. A szemeket a lányok törik meg egy doronggal. Megkérték a szafari vezetőjét, szerezzen nekik kukoricát. Négy mázsát vettek, ennyi fért fel a kocsijukra. A nyolc zsákot elvitték egy malomba, ahol fél napig őrölték. A kukoricalisztet aztán átadták a faluban. Azt az örömöt látni kellett volna! Az emberek arcára volt írva a boldogság!

- Már sok helyen jártam a világban, de ilyen őszinteséget, tisztaságot még sehol nem kaptam. Olyan mély érzéseket hozott fel bennünk, amiket ritkán vagy egyáltalán nem tapasztalhatunk. Ez maga volt a csoda, amiért érdemes lesz visszamenni! - áradozott a veszprémi vadász.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!