Hozzá kell szoknunk a szmoghoz?

Nagy Attila, a Közép-dunántúli Környezetvédelmi Természetvédelmi és Vízügyi felügyelőség levegőtisztaság-védelmi laboratóriumának vezetője szerint ennek több oka is van. Idén szélsőséges volt az időjárás, sok csapadék hullott, s térségünkben többször keletkezett úgynevezett "hidegpárna", ami azt jelenti, hogy amikor megállt a szél, a meleg levegő a felsőbb rétegekben maradt, míg a hideg lent, s vastag köd alakult ki.

Az is befolyásolta a levegő tisztaságát, hogy a gáz árának növekedése miatt sokan visszatértek a hagyományos fűtőanyagokhoz, a fa, szén pedig jobban szennyezi a levegőt, mint a gáz. A laborvezető szerint a megyében a közlekedés nem befolyásolja lényegesen a szmog-helyzetet. Megfigyelték ugyanis, hogy amikor Várpalotán leállították a forgalmat a belvárosban (itt van a felügyelőség mérőműszere is), akkor sem csökkent számottevően a levegő portartalma. A szennyezettség egyébként is jellemzően a délutáni órákban ugrott meg, amikor az emberek hazaértek a munkából és fűteni kezdtek.
 
A felügyelőség szakemberei is gondolkodtak azon, mi okozhatja a szmogot, azt is felvetették egymás között, hogy talán Veszprém fekvése is a tényezők között van. A Bakony másik oldalán, Ajkán ugyanis napsütéses, jó idő volt, amikor Veszprém átláthatatlan ködbe burkolózott.

Megkérdeztük a szakembert, mi a szmog összetétele a megyében. Nem a londoni típusú, mondta, legfőképpen a PM10-es szállópor alkotja, de olykor magasabb benne a szén-dioxid és a nitrogén is, de ezek nem érik el az egészségügyi határértéket, hiszen nagyon magasak. Többen úgy vélik, a száradó vörösiszap porát viszi a szél a megyében, vetettük fel, de ezt Nagy Attila határozottan cáfolta.
 
Nem sokszor, október óta kétszer, háromszor végeztek méréseket a vörösiszap alkotóira a szállóporban, de egyszer sem mutattak ki magas értéket. A vörös por ritkán van jelen a mintákban, csak akkor, ha az erős szél felkavarja, akkor is csak helyben és kis mértékben. A méréseket a szakértők által megadott, a vörösiszapra jellemző receptorok alapján végezzük  mondta a laborvezető. Olvasónk tapasztalatát - magasabb pontról azt látni, hogy rózsaszín felhő ül az iszapos települések felett - úgy kommentálta: minden, szmoggal borított városon lehet látni a szennyeződést távolabbról, s hogy ezt ki, milyen színűnek látja, az egyéni kérdés.

Kolontár környékén valóban mértek nagyon magas, 180-as értéket is a szállóporra (az egészségügyi határérték 50, a riasztási pedig 75 mikrogramm/köbméter), de akkor, amikor a házakat bontották, ami nagy porral jár. A házak elbontásával pedig nyitottá vált a tér, így a polgármesteri hivatal környéke, ahol a mérőműszer is van, most huzatosabb, jobban száll a por.


Nagy Attila megjegyezte: az, hogy Veszprém szmogos város lett-e, igazán a fűtési szezon után derül ki. Ha akkor is lesz szmog, akkor keletkezése már nem magyarázható a szilárd fűtőanyagok használatával. Hozzátette: szmog, ha nem is sűrűn, de előfordult már Veszprémben (korábban az önkormányzat azzal magyarázta a szmogriadó-terv hiányát, hogy jellemzően szeles város lévén erre nem volt szükség), de ebben a szezonban a média érzékenyebb erre a hírre, többet foglalkozik a szmoggal, mint azelőtt.

Vannak, akik azzal magyarázzák a szél eltűnését Veszprémből, hogy az évek alatt beépítették a várost átszelő szélcsatornákat. A siófoki Meteorológiai Obszervatórium munkatársai nem tapasztaltak ilyesmit, megfigyeléseik azonban főként a Balatonra vonatkoznak. Tavaly ráadásul éppen az erős szél okozott többször is problémát a régióban: a déli parton többször kilépett medréből a tó. Az Országos Meteorológiai Szolgálat éghajlati elemző osztályán vannak ilyen adatok (Szentkirályszabadján van mérőállomásuk), ám ezek összehasonlító elemzését díjszabás ellenében végzik el.