Az égi magyarság közbenjár értünk

Sok lélek szabadul meg kínjaitól ebben az időszakban: ezekről a hagyományokról, népi rítusokban gyökerező, ma is gyakorolt szellemi történésekről beszélgettünk dr. Limbacher Gábor megyei múzeumigazgatóval.

- Nagyboldogasszony ünnepe az, amikor Szűz Mária, Jézus anyja elhalálozik, eltemettetik. A hangsúly mennybemenetelén és megkoronáztatásán van, hiszen ő az egyetlen ember, aki Ádámék után eredendő bűn nélkül született. Azt a perspektívát mutatja számunkra, hogy minő örök életünk lehet. Nagy ünnep, aminek egész vigíliája, felkészülése, az egyházban nyolcada van. A huszadik században sok helyütt megfigyelték a szokást, ami az apostoloktól ered, amikor is körbevették a haldokló Szűz Máriát: ennek mintájára magyar közösség is körbevette, elkészítette Szűz Mária (virágokból készült) koporsóját. A Nógrád megyei Karancs-hegyen, a Mária-kegyhelyen figyelték meg azt az archaikus mentalitást, ami ma is él az ott élőkben. A környék hívei összegyűlnek, a előimádkozó segítségével az érkező hívek megsiratták az útra felkészített, virágokkal díszített Szűz Mária szobrát, mint egy ifjú lány halottat. Éjféli menettel körbehordozták a szobrot, megélték együtt, hogy Mária nem lett az enyészeté, hanem a mennybe ment. A kápolna héjazatát megbontották és kiadták a tetőzeten a szobrot, mintegy bemutatva a mennybemenetelt.

Az ilyenkor megszentelt virág a ház biztonságát, áldását adta egész évben. Mária megkoronázásának szimbólumaként virágkoszorúját is elkészítették, s az oltalmazó szent valóságként a házban tartották. A rítusok által maguk is szereplői lettek a szent történésnek, a mennybemenetelnek, megkoronázásnak, ezáltal az áldásnak is.

A földi koronázási ünnepekhez hasonlóan a készülődő Szűz Mária is vitte magával az "asszisztenciát", vagyis a tisztítótűzből e nagy eseményre megszabadított lelkeket - olyan kisugárzó esemény ez, ami sokak megszabadulását jelentette. A népi keresztény szemlélettel ez nemcsak a múlt, hanem minden évben megújuló valóság. Az idő nemcsak órával mérhető, hanem misztikus valóság. Időn túli, örök aktualitású történések az ilyen nagy ünnepek. Most, Nagyboldogasszonykor is sokak szabadulása válik lehetővé, a kortársak imádsága, magyar ünnepből való részesülése révén is.

Nagyboldogasszony sok kegyhelynek a fő búcsújáró napja, amin tízezrek vesznek részt. Korábban a vigílián érkeztek, s a virrasztással töltött éjszaka után megélték, hogy a hagyomány szerinti éjfélkor Jézus Máriáért jött és mennybe vitte. Ez sokakban spirituális élményt keltett: virágesőt láttak az égből hullani, másutt a Mária koporsóját díszítő rózsát (halála után csak ez és mennyei illat maradt koporsójában) érzik, a Nap elsötétül.

Veszprém megyében csendesebben zajlanak ezek az események, de tudok róla például, hogy Balatonakaliban virágot szentelt a pap a hívők kérésére. A hagyományokról azt hisszük, hogy feledésbe mennek, de mindaz, ami alkalmas a jövő számára, az megmarad továbbra is. A megszentelt virág oltalmazó ereje érvényesül ma is.

Szent Mária ünnepköre összekapcsolódik Szent Istvánéval. Az igazgató szerint minden kor magyarsága számára figyelemreméltó, hogy Szent István, a keresztény magyarság ősatyja, mintaadó közbenjárója, szentje, királyi méltósága, aki különös mód, megszállottan szerette a Boldogságos Szűz Máriát, s aki a régi Emese-kultusszal, valamint az ősi magyar hitvilági javakkal összekapcsolta a Boldog Asszony országának tekintett királyságát és Szűz Mária örökének hagyta Magyarországot.

Végrendeletileg ráhagyta, örökítette. Az Égi Királyné iránti szeretete úgy érvényesült, hogy Szent István akkor lendült az égbe, mint amikor a Boldogságos Szent Szűz, vagyis Nagyboldogasszonykor fejezte be földi pályafutását. Vigíliáján (augusztus 14-én) ajánlotta fel országát a magyarok oltalmazó királynéjának (Patrona Hungariae). Szép példázata ez az esemény annak, hogy ha valaki (Szent István) hitelesen éli meg az életét, akkor a halála is ehhez méltó. 1083-ban, augusztus 20-án Szent László felemelte tetemét a romlatlanság szent jobbjával és mennyei illattal: ez megdicsőülésének észrevett napja, amikor szentté avatásához feltárták sírját. Mindez nagyboldogasszonyi szent időben történt, ekkor avatták szentté István királyt. Nagyboldogasszony áttöri az időt: lehetőségünk van rá most is, hogy az égi magyarság a földi magyarsággal kapcsolatban legyen. Az égi magyarság közbenjár értünk, nekünk pedig lehetőségünk van azokat a javakat, energiákat megélnünk, amiket ezek az ünnepek kínálnak. A magyarok számára tehát augusztus közepe kiemelkedő időszak, ami a megújulásunkhoz is fontos. Erőmerítési lehetőség, kegyelmi időszak, amit érdemes az egyénnek és az ország vezetésének is figyelembe vennie és hasznosítania.