Badacsony őrzi emléküket

A jelenlévőket, akik a  borrégió összes borvidékét képviselő szakemberek voltak, Császár László polgármester köszöntötte. Tapolca évszázadokon át a térség borkereskedelmének fő központja volt, az utóbbi időben a szakmai szervezeteknek, valamit a borlovagrendnek és a borbarát asztaltársaságnak köszönhetően újra borvárosként ismerik az országban. 
 
A szakmai előadás keretében két szőlőnemesítő szakemberről emlékeztek meg. Dr. Májer János, a Pannon Egyetem Agrártudonmányi Centrum Szőlészeti és Borászati Kutatóintézetének igazgatója jellemezte munkásságukat.  Király Ferenc születésének századik évfordulóját tavaly ünnepelték meg. A szakember 1956-ban került Pécsről Badacsonyba a kísérleti telepre, mint vezető kutató, ahol a móri kísérleti telepre helyezésééig  1960-ig dolgozott. Kutatóként a trágyázási, talajművelési és metszési témák mellett a nemesítési témák helyi vezetője volt. A keresztezéses nemesítés mindkét főirányát művelte. Ő   indította el a klónszelekciós nemesítést Badacsonyban.

 
A Pécsett szelektált furmint jelöltek mellett elkezdte az olaszrizling, a szürkebarát és budai zöld fajták szelektálását is. Mórra kerülése után, 1960-ban Kiss Ervin értékelte, elszaporította és továbbszelektálta az olaszrizling és szürkebarát klónokat.  Több, országszerte ismert, keresztezéses nemesítéssel előállított szőlőfajta mellett (zenit, zengő, zefir) néhány, jelenleg Badacsonyban lokálisnak tekinhető fajta (zeus, rózsakő, vulcanus) nemesítése kötődik a nevéhez.  Ezeket a fajtákat ma is használják a szőlőtermesztésben és igen jó eredményeket mutatnak. A kutatóintézetben folyó termesztési és borkezelési kísérletekkel azon dolgoznak, hogy újabb, a helyi termelői  igényeknek és időjárási viszonyoknak megfelelő klónokat, fajtákat dolgozzanak ki. A mustrán ezekből a fajtákból több mint harmincat kóstoltak meg a  térség borászai.
 

Kiss Ervin Fóton született 1935-ben.  Badacsonyba 1960-ban került és nyugdíjba vonulásáig dolgozott. Végigjárta a kutatói ranglétra minden fokozatát, majd 1983 és 1995 között a kutatóállomás vezetője  volt. A fajtaérték-kutatási témának a országos témavezetője volt, de a szőlészeti-borászati technológiai kutatások területén is maradandó sikereket ért el. Nyolcvankét írásos közleményén túl, pályafutása során több mint ezer előadást tartott. Alapítója volt a Vinum Vulcanum Borlovagrendnek. Haláláig 2009-ig a szőlészetért dolgozott.