Mindenki ott segít, ahol tud - Nem lehetünk közömbösek

A munkájukat adják cserébe a Pannon Várszínház dolgozói azért, hogy minél több pénzt tudjanak juttatni az árvízkárosultak megsegítésére.

A Vándorfi László igazgató kezdeményezésére indult akcióhoz a Napló is csatlakozott. Éppen ezért várunk pénteken este kilenc órakor a várba a Szentháromság térre (esőhelyszín az egykori Séd filmszínház épülete) mindenkit, aki segíteni szeretne, s nem mellesleg felhőtlen szórakozást szeretne arra az estére.

A Táncdalfesztivál 2 című előadás a hatvanas, hetvenes és nyolcvanas évek slágereit vonultatja fel: fülbemászó, nosztalgikus dallamok, látványos koreográfia, tánc és show erre lehet számítani.

Az előadás vendége Kubik Anna színművésznő és Gazdag Tibor színművész.

Mindenki ott és úgy segít, ahogy tud. A Pannon Várszínház dolgozói munkájukat ajánlják fel az árvízkárosultak megsegítésére. Világosítótól a hango-sítón, színpadépítőkön keresztül a színészekig mindenki ingyen dolgozik pénteken, amikor is a Tánc-dal-fesztivál 2 című produkciót adják elő a Dubniczay-palota előtti téren. A többi már csak a nézőkön múlik...

Épp a Kőszívű ember fiainak próbája zajlik az egykori Séd filmszínház színpadán. A színpadon fegyelem és koncentráció, Vándorfi László igazgató a nézőtér közepén ülve figyel, aki pedig épp nincs a színen, az jön-megy, beszélget, pihen az öltözőben vagy éppen élvezi a napsütést a színház hátsó bejáratánál.

- Nem is volt kérdés, azonnal igent mondtam Laci felkérésére - kezdte Kubik Anna színművésznő, aki a Kőszívű ember fiai vendégművésze, s aki a pénteki jótékonysági előadásra beugrik a Tánc-dal-fesztiválba is, kollégájával, Gazdag Tiborral együtt. 

- Nem ez az első ilyen vállalásom, a nemrégiben a Magyar Színháznál kapott Főnix-díjam teljes összegét is felajánlottam az árvízkárosultak megsegítésére, de a lányommal is összepakoltunk már több dolgot otthon, amit majd a Máltai Szeretetszolgálat segítségével juttatunk el a rászorulóknak.

Az ismert színművésznő hozzátette azt is: aki ma Magyarországon nem akar segíteni, az részvétlen és közömbös. Nem létezik, hogy a híradóban, újságokban  közzétett borzasztó képsorok láttán  ne próbálna meg mindenki a saját eszközeivel segíteni. "Nekünk ez áll rendelkezésünkre, a nézőknek pedig az, hogy eljönnek az előadásra" - fogalmazott Kubik Anna. 

Stefancsik Annamáriának sem volt kérdés, hogy részt vegyen a jótékonysági kezdeményezésben, pláne, hogy szülei éppen az árvíz sújtotta környéken élnek.

- Miskolci származású vagyok, a szüleim ott élnek, Arnót, Felsőzsolca abszolút közel van hozzánk, a szüleim is beálltak homokzsákot pakolni - mesélte a csinos, fiatal színésznő, akit a nézők főszerepben láthatnak péntek este is. 

- Természetes, hogy segítünk mi is, ahol tudunk, azzal, hogy felajánljuk a munkánkat. A Csabival (Zayzon Csaba színész - a szerk.) egyébként nem ez az első eset, hogy segítünk, felléptünk már a daganatos gyerekek megsegítéséért, karácsonykor a fogyatékosokért, de a drogmentes maratonon és a Füstmentes Magyarországért programban is részt vettünk. Egyébként nagyon jónak tartom azt, hogy az emberek számára kézenfekvő lemondani az augusztus 20-i tűzijátékról azért, hogy ezzel is támogassák a bajban levőket. Miskolcon egyébként azonnal lemondtak erről a látványosságról, ám egy vállalkozó felajánlotta a segítségét, hogy ingyen megrendezi az ünnepi tűzijátékot.

S ha már Annamária Zayzon Csabát említette, hát váltottunk vele is néhány szót. Csaba szerint nekik ez az egyetlen lehetőségük, hogy nagyobb léptékben előremozdítsák az ügyet.

- Nagyon szeretném, ha rengetegen eljönnének, sőt, remélem, hogy még olyan fizető vendégünk is lesz, akinek nem jut már hely a nézőtéren. Azt pedig már csak remélni tudom, őszintén, hogy a baj elmúltával is megmarad ez az összetartozás, amely most kialakult az országban - mondta zárszóként Zayzon Csaba, majd Annamáriával együtt mindketten elsiettek, mert várta őket a színpad.   

Ingyen dolgoznak a díszletezők

A színház csapatmunka, a pénteki előadásból sem hiányozhatnak a háttérmunkások, akikre a Dubniczay-palota előtti térre tervezett szabadtéri előadáson még több munka hárul.

- Gondolkodás nélkül vállaltuk a munkát mi is - mesélte Gabi, Péter, Krisztián és Miklós, akiket a hétfői próba előtt csíptünk el az előcsarnokban. - Fel kell állítanunk a téren a színpadot, a díszleteket, ideszállítani, majd kirakni a székeket is.

Ha már itt tartunk, meg kell jegyeznünk azt is, hogy a két fuvaros, Gabi és Zoli is ingyen vállalja azt, hogy idehozza Inotáról a felszerelést. Több fordulót kell tenniük, a mai benzinárak mellett ez sem kis teljesítmény.

A fiúk aztán hozzátették: nehogy kifelejtsem, hogy a műszaki vezető, Zoli, a világosító meg a hangmérnök is ingyen vállalta a pénteki előadás munkálatait.

A tragédiát soha nem lehet megszokni. Sokkoló az árvizek által összedöntött  épületek, a legszükségesebb holmijaikkal térdig vízben gázolva vagy csónakon menekülő emberek látványa, még akkor is, ha ezekkel a képekkel csupán televízióban szembesülünk.

Az arcokon kétségbeesés, félelem, fáradtság. Az erősebbek ellenállnak, de van, aki nem tud gátat szabni a reménytelenségből fakadó elkeseredésének, és csak sír. Ez a kép szinte beleégeti magát az ember memóriájába, minden szónál többet mond el. Ezért hihetetlen az országban mindenhol tapasztalható összefogás, amit egy cél vezérel, esély a bajbajutottaknak.  

Legyen a segítség étel, bútor, pénz vagy színházi jótékony célú előadás bevétele, mind azt nyújtja, amiből most a legtöbbre van szükség: reményt.

Halmos György
[email protected]