Nyert a honvágy

Édesapám hobbi szinten kézilabdázott, mostanában hagyta végleg abba - kezdte a történetét Veszeli Judit, a Veszprém Barabás KC 31 esztendős, 186 centi magas átlövője. 

- Nővérem, Krisztina pedig az NB I-es Spartacusban játszott, sőt később Spanyolországban folytatta, ahol két évvel ezelőtt ő is leállt, de ott telepedett le a barátjával.

Mindezt kedvesen, mosolygósan meséli, mintha évek óta ismernénk egymást.

- Eleinte a magasságom miatt mindig idősebbek között játszottam, eldugtak a szélre - teszi hozzá nevetve. - Aztán egyre jobban belelendültem és a termetem miatt is csak ritkán zríkáltak, hiszen én voltam a kis Veszi, a nővéremet ugyanis mindenki ismerte.

A középiskola elvégzése után a Fradi kereste meg.

- Persze örömmel mentem, akkoriban már be-behívogattak a korosztályos válogatottakba is - idézi fel a kilencvenes évek végét. Abban az időben rengeteget fejlődtem, hiszen Kökény Beáékkal edzhettem nap, mint nap. Aztán tanulás miatt kihagytam az egyik válogatott edzőtábort és nem utazhattam el az elefántcsontparti korosztályos vébére.

Nem bántam meg később sem ezt a döntést, mert a posztomon harmadikként valószínűleg egyébként sem vittek volna el. Ettől függetlenül az 1996-97-es bajnokságban az FTC-vel aranyérmet nyertünk, de nekem ebbe csak alkalmankénti öt-öt perces szerepem volt.

Aztán újabb klubváltásokat követően második lett az NB I-es bajnokság góllövő listáján és Mocsai Lajostól meghívót kapott a felnőtt válogatottba is.

Edzőtáborban vettem részt, de nem szabad elfelejteni, hogy Deli Rita, Farkas Ágnes játszott az én posztomon akkoriban  mondja ezt a bánat legkisebb jele nélkül.  Így aztán pályára nem léptem, később viszont Dániába igazoltam. Anyagilag és szakmailag is jó évem volt, de iszonyúan vágytam haza. Ez be is következett és apró kerülő után ismét Vácra hívtak. Végül onnan igazoltam Veszprémbe.

Először komorul kissé el a hangja, de gyorsan hozzáteszi:

- Nem esett jól, hogy Vácon eleinte számítottak rám, később új csapatot építettek és engem elfelejtettek. Az utolsó pillanatban hívott a Barabás KC és Ábrahám Szilvi, akivel korábban együtt játszottunk, mondta, hogy jöjjek, mert jó a hely. Nem is csalódtam szép a város, a párommal remekül érezzük magunkat.

A góllövőlistán ismét második helyen álló sportoló a civil pályára is készül már.

- A középiskola óta profi kézilabdázó vagyok, de közben megszereztem a testnevelő tanári diplomát. Vácon foglalkoztam is gyerekekkel és szívesen csináltam. Edzői papírom is van, tehát valószínűleg később a sportág körül maradok majd, de kizárólag fiatalokkal szeretnék együtt dolgozni.

Az idei bajnokságban hetesből szinte alig hibázott a kitűnő játékos.

- Büntetőnél szeretem a felső sarkokat, de a kapustól is függ hogyan döntök. Előfordul, hogy a dobás előtti pillanatban találom ki a megoldást. Eddig valóban jó a százalékom, de ez számomra ugyanúgy nem lényeges, ahogy a gólverseny sem. Nem motivál, inkább az izgat, hogy a csapat jól szerepeljen.

Elérkezett az idő, hogy megkérdezzem: úgy tűnik, mintha a pályafutásában mindig hiányozna valami az igazi nagy áttöréshez.

- Tény, hogy 19 évesen a Győri is megkeresett, de aztán többször visszatérő edzői megállapítás volt: nem vagyok elég kemény a védekezésben. Sajnos a lelkivilágom nem teszi lehetővé, hogy brutálisan és esztelenül üssek, de sokat változtam már. Ettől függetlenül nincs hiányérzetem és jó itt Veszprémben - fejezte be Veszeli Judit.

*

A Postás csapatától a Barabásig

Veszeli Judit a Postásban tíz évesen kezdett kézilabdázni. Ezután a Fradi következett, Németh András edzővel. Kölcsönadták a Malévnak (NB I/B), illetve a Vácnak, de változatlanul a zöld-fehéreknél készült. Aztán a Váchoz igazolt, ahol második lett az első liga góllövőlistáján.

Három év után Dániába költözött, egy év múlva pedig haza, Esztergomba. Két esztendő után a Spartacusba ment (ifj. Kiss Szilárd volt a mestere), hogy újabb négy váci esztendő következzen. Végül a főváros melletti városból érkezett Veszprémbe. A legtöbb alkalommal azért kellett klubot váltania, mert csapatánál anyagi gondok jelentkeztek.