Kati válaszol: Jaj, jönnek az unokák!

Nem tudom, mit tegyünk, hogyan fékezzük (neveljük?) őket. Sok a hiszti, a veszekedés, nincs egy perc nyugalmunk sem, ha a három gyerek együtt van. 

Kedves aggódó nagyszülők! Nincsenek könnyű helyzetben, hiszen három gyermek ellátása, felügyeletének biztosítása embert próbáló feladat a fiataloknak, de fokozott megterhelést jelent a nagyszülőknek. Az örömteli együttlét egyik sarkalatos pontja, hogyan viselkedjünk, amikor az unoka szemtelen, kiabál, verekszik vagy duzzog.

Az első gondolatom mégis az volt, hogy velük szemben semmit sem kell tenniük. Velük azonban érdemes. Például velük együtt kellene néhány szabályt megfogalmazni, amelyet önök fontosnak tartanak, és a gyermekek is el tudnak fogadni. Legyen ez szertartásos, komoly dolog, foglalják írásba. Egy rajzos szabályplakát is készülhet, amelyet a nagyobbak aláírnak, a kicsik a „praclinyomatukkal” fogadnak el. Ne tiltólista készüljön, és ne legyen ötnél több a betartandó szabály sem. A másik javaslatom nálunk már bevált, ez pedig a „nyugikő” használata. Szép (féldrága) kövek sorakoznak a gyerekek által jól elérhető helyen. Ha felborul valakinél a belső harmónia, ha nagyon dühös, tehetetlenül birkózik az érzelmeivel, akkor segíthet egy kis magány és a kiválasztott nyugikő. Tudják már, hogy a kő milyen erős, hogyan lesz ilyen sima, mennyi erőt adhat, ha a tenyerébe simul. A lényeg, hogy ez nem büntetés, hanem segítség, lehetőség a megnyugvásra. És végül, semmi rossz nincs abban, ha a nagyszülő a gyermek kérésére a „várnod kell kicsit” mondattal reagál, vagy használja az egyértelmű „nem” szót. Cserébe hallgassák meg őket, lehetőség szerint teljesítsék a kívánságokat, szervezzék meg a napirendjüket, beszéljék meg a programokat. Tudom, hogy a hét végére elfáradnak, de a közös élményeket maradandó emlékként őrzik majd az unokák is.

Kérdéseiket várom a [email protected] e-mail címen is.