Alpári poénok, brutális akciók: Deadpool visszatért

Nagy viszontagságok árán született meg, ugyanakkor bizonyította, hogy van igény a merészebb stílusra. A filmet imádta a közönség, a kritika is elismerte, a majd’ 800 millió dolláros bevétel pedig csak hab volt a tortán. A folytatásnál az volt a legnagyobb kérdés, el lehet-e sütni ugyanazt a poént kétszer. Nos, ha a Deadpoolról van szó, természetesen.

Hősünk épp világfájdalomban szenved és célt keres életének, amit meg is talál egy túlsúlyos, dühkezelési problémákkal küzdő mutáns fiú személyében. A gond az, hogy a srác börtönben raboskodik, és egy jövőből jött idegen meg akarja ölni. Ehhez azonban Deadpoolnak (Ryan Rey- nolds) is lesz egy-két szava.

A folytatás hozza, amit egy második rész hozni szokott. A mindenből többet és nagyobbat elv érvényesül, ami ritkán sül el ennyire jól. A nyitójelenet az előd prológusának újragondolt, kicsit más aspektusú változata, ami másodpercek alatt képes berántani az embert Wade Wilson őrült világába.

Az első harmadban megkapjuk a drámai szálat mint motivációt, egy másodpercre sem tévesztve szem elől a fő célt: az önfeledt szórakoztatást. Ennek azonban ára van. Aki komplex történetet, érdemi mondanivalót és komolyságot vár, rossz lóra tett, de az első rész fényében erre – feltételezem – senki nem is számít.

Bele lehet kötni a Deadpool 2 logikájába, dramaturgiájába, de nem érdemes. Tény, hogy nem hat olyan újszerűnek, mint két éve, de sokkal nagyobb szabású, több lehetőséggel kecsegtető mozi lett a folytatás, ami kompenzál a hiányosságokért. A címszereplő beilleszkedési kényszere, gyermekmentő akciója, toborzási technikája új távlatokat nyitott meg, ami remekül illik a cselekménybe. A történet kap egy keretet, amiben a család és az áldozathozatal áll a középpontban, de a főhősnek esze ágában sincs meghazudtolni magát. A már ismert arcok, mint Kolosszus vagy Dopinder nagyobb teret kapnak, de az újoncok – élükön Kábellel és Dominóval – nemkülönben szimpatikus figurák. A Deadpool 2 csúcsra járatta a kretén, önreflexív humort, és mi tagadás, sziporkázik benne. Szinte minden jelenetre jut egy frappáns beszólás, helyzetkomikum, illetve annyi, főként filmes popkulturális utalás, hogy nem győzzük kapkodni a fejünket. Jellemzően garantált nevetés követi ezeket a gegeket. Nincs megalkuvás, a folytatás ugyanolyan mocskos szájú, vérgőzös és polgárpukkasztó, mint az első felvonás volt. A szűk kétórás játékidő gyorsan elrepül, végig leköt és tökéletesen szórakoztat. Ryan Rey-nolds lubickol a szerepben, ő maga az átlényegült címszereplő, nem lehet nem imádni érte. A többiek hozzák a kötelezőt Josh Brolinnal az élen, nem beszélve a millió zseniális cameóról.

A Deadpool 2-nek sikerült a bravúr. Lehet benne hibát találni, de Wade és alteregójának stílusa, öniróniával átitatott, beteg humora kárpótol mindenért. Az öntörvényű exzsoldos újfent megmutatta, az alpári poénok – kéz a kézben járva a brutális akciókkal – olyan elegyet alkotnak, amit nehéz felülmúlni, ha szórakoztatásról van szó. Persze az sem árt, ha szórunk a levesbe egy csipetnyi Deadpoolt.