Mindennapi függőségeinkről is beszélt Zacher Gábor Devecserben

A neves toxikológus határozott kérdésekkel indított. „Merünk-e tükörbe nézni?” „Vállaljuk-e igazán, hogy önmagunkhoz őszinteséggel fordulunk?” Meggyőződése szerint nem nagyon, a tükör az igazságot mutatja, amivel nehéz szembesülni, és inkább torzítunk a valóságon. Szeretjük szebbnek, okosabbnak láttatni magunkat, a függőségeinkről nem beszélünk, a szónak a társadalmi megítélése meglehetősen negatív.

– A függőség értelmezései közül a legpopulárisabb az emléknyom. Azt jelenti, átestünk valamin, ami kellemes volt. A kérdés, működik-e a kontrollmechanizmusunk, jelez-e a fejünkben a vészcsengő, hogy vigyázzunk, mert veszélyes lehet, ha másodszorra, harmadszorra is újra akarjuk élni az élményt. A kontrollmechanizmus nem velünk született, a húszas éveinkre alakul ki bennünk, jelenlétét azzal a kifejezéssel is szokták illetni, hogy benőtt az illető feje lágya. Amíg ez nem így van, a szülői, azaz a külső kontrollt kell gyakorolni úgy, hogy abból a gyerek ne vesztesként kerüljön ki – mondta Zacher Gábor.

Példaként említette, nem mindegy, ki hány éves korától kezd el dohányozni. Aki már kamaszkorban, az 50 százalékos valószínűséggel nikotinfüggő lesz, főleg, ha nem kapja meg szülői oldalról azt a külső kontrollt, ami őt a dohányzásában megfékezné. Az orvos kendőzetlen őszinteséggel elmondta, több mint 40 éve pipázik, nikotinfüggő. Édesapja pipázott, ezt a szociális mintát látta. Amikor 15 évesen rágyújtott, nem szembesült a külső kontrollal, nem kapott negatív megítélést szülői oldalról.

A szakember azért pozitív ellenpéldával is előrukkolt, elmesélte, mikor működött jól a kontrollmechanizmus nála. Egy lágyéksérv-operáció kapcsán az altatáskor kapott egy olyan bódító szert, amire még a történet mesélésekor is mosolyogva emlékezett. Állítása szerint olyan jó érzés kerítette hatalmába, hogy a könnyed lebegéstől a rózsaszín masszába süllyedésen át minden jót átélt. A munkahelyén azonban mégsem arról szólt a napja, hogy honnan tudna olyan szert szerezni, hogy újra és újra élje az élményt, mert tökéletesen működött a kontrollmechanizmusa. A függőséget kiváltó okok hallatán a drog, az alkohol, a nikotin, a gyógyszer jut eszünkbe, de gondolunk-e arra, hogy 24 óra leforgása alatt milyen sokféle függőségünk van?

– Mobiltelefon, számítógép, koffein, munkaalkoholizmus, sorolhatnánk. Vannak, akiknek, ha lemerül a mobiljuk, megszalad a pulzusuk, mert mi fog történni, ha nem érik el őket. Ennél is drasztikusabb a közösségi portáloktól való függés, mely zömében a fiatalokat érinti. A diákok alvásidejéből nagyon sokat elvon az intenzív jelenlét a közösségi médián. Negatív irányba befolyásolja a személyes kapcsolataikat, rontja a kommunikációjukat, torzítja az egészséges énképüket, ha nem működik jól a külső kontrollmechanizmus. Az elalvás előtti órákban már nem volna szabad a technikai eszközökkel játszani. A megoldás: vajon tud-e a család digitális detoxot csinálni? Sokat lendítene a szomorú valóságon, ha esténként a szülök a gyermekekkel együtt vacsoráznának, beszélgetnének. A pozitív szülői minta meghatározó a gyermek jellemfejlődése és az egyéni, majdan jól működő kontrollmechanizmusa szempontjából – mondta Zacher Gábor, és felhívta a figyelmet a függőségek okán arra is, hogy a nikotinfüggőség az egyik legintenzívebb függés az ember életében, de meg lehet tőle válni. Lesz az embernek egy kellemetlen időszaka és valami parafüggősé­ge, mint például csokievés éjszaka, de aki bele mer nézni a tükörbe, le tud szokni a dohányzásról.

Az estén a munkaalkoholizmusról – lévén, hogy Zacher Gábor intenzíven gyakorolja – is szót ejtett.

– Az ember nem képes sokszor a saját teljesítőképességét felmérni, és amikor egy egység munka végrehajtásához már öt egység energia kell, akkor egyre nehezebben megy. Ám ott van bennünk, hogy határidő, le kell adnom, stb. Meg kell tanulni nemet mondani, semmit tenni, a szó szoros értelmében. Pihenni kell, hogy ne a tartalékainkból metsszünk ki, mert megjelenhetnek a pszichoszomatikus panaszok – mondta, és hozzátette, a gyógyszerfüggőség még egy nagyon komoly probléma. Magyarországon körülbelül 90 ezer ember altató- és nyugtatófüggő. Az alkoholizmussal kapcsolatban pedig megjegyezte, a férfiak 31 százalékát, míg a hölgyeknek 6 százalékát érinti. – Fontosak a mintáink, amelyeket magunkkal hozunk, és hogy időnként merünk-e belenézni a tükörbe. Hol a határ a kóros és a tolerálható között?

Ha felismerjük saját bajainkat, akkor van egy énerő, amellyel tudunk változtatni. Nem egyszerű, de megéri – mondta az orvos.