Monoszló – egy darab Toszkána

A Balaton-felvidék medencéit a turisztikai marketingben nevezték már magyar Provence-­nak, más inkább úgy érvel, ez a vidék nem más, mint egy darab Toszkána. Bár ezek az összehasonlítások sok esetben félrevezetőek, azzal kevesen vitatkoznának, hogy Magyarország egyik legszebb vidéke ez. A dimbes-dombos vidék hol pincékkel és szőlőültetvényekkel, máskor erdőkkel és rétekkel borított: különleges miliőt ad a Káli-medencének az is, hogy sok helyről látni a Balatont, de a tóparttal szemben itt nyugalom van.

Monoszló szinte egy kőhajításnyira van a pompás kirándulócélponttól, Hegyestűtől. Nevét a Monoszló nemzetségről kapta, Monoszló Ladomért, a 13. században élt esztergomi érseket a falu román kori templomában temették el. A település története mintegy leképezi az ország történelmét is. A falu nevét már egy 1252-ben íródott káptalani oklevél is említi, majd a török korban kétszer is elnéptelenedett, hogy azután a 18. századtól ismét fejlődésnek induljon. A község a 19. században élte fénykorát: lakosainak száma meghaladta a hatszázat.

A térség legtöbb kistelepüléséhez hasonlóan Monoszlót is sújtja az elöregedés és az elvándorlás, jelenleg életvitelszerűen 90–100-an laknak a faluban, de a bejelentett lakók száma ezt meghaladja, magyarázza Simon György polgármester, akivel a település puritán polgármesteri hivatalában ülünk le beszélgetni. Míg a szocializmus évtizedeiben munkahelyeket biztosított a térségben működő téesz – a település jelentős szőlészettel, borászattal rendelkezett –, a rendszerváltozás után a munkahelyek többsége megszűnt, ami felgyorsította az elvándorlást, folytatja a polgármester.

A civilben erdészként dolgozó, Monoszlóra 1989-ben beköltöző településvezető közel 21 éve áll a község élén. Az általa vezetett képviselő-testület legfőbb célja, hogy megőrizzék a falu életképességét. Ezért tartották meg nagy küzdelmek árán a postát, amely naponta két órán át van nyitva, és háziorvos is kijár hetente egy nap. Bár nem nyereséges az üzemeltetése, de boltot is fenntartanak napi hat órában, mert úgy vélik, a faluban élők ellátásáért felelős az önkormányzat. Kocsmát viszont hiá­ba keresünk Monoszlón: a településen élőknek rendre volt saját szőlőbirtoka és így bora, ami hagyományosan szükségtelenné tette e szolgáltatást, a turizmus növekedése azonban már lehetőséget adhat e szolgáltatás megjelenésének.

A település a Káli-medence egyik kismedencéjében fekszik, minden oldaláról erdők szegélyezik. Nem véletlen, hogy egyik legnagyobb vonz­ereje a természetközeliség és a nyugalom. – Minden évszakban felmegyünk a Hegyestűre, az itteni levegőt pedig nem cserélném el semmire – meséli Endreszné Svantner Krisztina, a bolt eladója. A falu legfőbb értékének a csendet, a biztonságot és a nyugalmat jelöli meg, de annak is örül, hogy közel a Balaton.

Az egyik internetes közösségi enciklopédia zsákfaluként aposztrofálja a falut, és ezzel meg is érkeztünk a település egyik legellentmondásosabb adottságához. Ez a helyzet egyszerre áldás, és részben a fejlődés gátja is. A polgármester elmondta, Monoszlót a környező településekkel évszázadok óta földút kötötte össze Balatoncsicsóval, Balatonhenyével és Köveskállal. Ma csak a Zánkát Köveskállal összekötő útról közelíthető meg közúton. Ez kétségkívül hozzájárul a falu báját adó csendhez és nyugalomhoz, ugyanakkor a mindennapokban a lakosoknak és a gazdálkodóknak is problémát jelent, hogy nincs jól kiépített út a szomszédos településekkel.

Az idei év azonban változást hoz majd ebben: megépül a Monoszlót Balatoncsicsóval összekötő keskeny mezőgazdasági út, amelynek egyik hozománya lesz, hogy tizenegy kilométerrel és közel negyedórával „közelebb” kerül a település Veszprémhez. Az évente 30–40 millió forintból gazdálkodó településnek hatalmas lehetőség az európai uniós pályázaton Balatoncsicsóval együtt elnyert 110 millió forint támogatás, amely hozzájárulhat a kerékpáros-turizmus bővüléséhez is, fejtegeti Simon György.

A helyiekkel beszélgetve kiviláglik az egyik nagy dilemmájuk, úgy megőrizni a barátságos, természetközeli légkört, hogy közben emelkedjen a faluban megforduló vagy megszálló turisták száma. – A község érdeke, hogy a turizmus fellendítése mellett a gazdaság más területei is fejlődjenek, mert csak a szálláskiadásra nem alapozható a falu jövője – hangsúlyozza a polgármester, vagy ahogy azt egy falubeli találóan megfogalmazta: „A csöndből nem lehet megélni.” A polgármester szerint akkor lehet húzóágazat a turizmus, ha a helyi gazdaság kiszolgálja azt terményekkel, borral, vagy kézműves és kis­ipari termékekkel.

A faluturizmust elsőként a Németh család kezdte el a településen. A Budapestről beköltöző família 2001 óta ad ki szállást, eleinte két apartmant, újabban már egy vendégházat is. Némethné Dévényi Judit elmondta, főként hazai vendégek szállnak meg náluk. A 2008-as válság után visszaesett a forgalom, azóta azonban újra nő a vendégek száma. A hozzájuk érkezők a csendet és a békét keresik, és sokszor szájhagyomány útján térnek be.

Simon György elmondta, bár a fejlesztési lehetőségeiket behatárolja, hogy a település teljes területe a Balaton-felvidéki Nemzeti Park része, a fejlődés nem áll meg. A református egyház idén elkezdi a templom felújítását, és az év második felében optikai kábelen érkezik az internet is. Hosszabb távú cél, hogy a felújított élelmiszerbolt tetőterében megfizethető ifjúsági szállót, turistaszállást nyissanak. Az elmúlt években nyolc önkormányzati telket és új utcát alakítottak ki, ahová gyermekes családok betelepülését támogatják. Részben megoldatlan probléma a belterületi csapadékvíz elvezetése, a polgármester reméli, a Modern falvak programban sikerül forrást nyerniük erre.

Múlt és jövő kapcsolódik össze a tervezet helytörténeti gyűjtemény létrehozásában. A leendő kiállítás anyagát elkezdték összegyűjteni Gaálné Kapás Krisztina vezetésével, sok adományt kaptak, fotók mellett tárgyi anyagot is. A tárlatnak az egykori csendőrpihenő – amely később tanácsház is volt – adna helyet, a lepusztult épületet azonban ehhez fel kell újítaniuk, mondja búcsúzóul a polgármester.

Monoszlón azonban nem csak a jövőre figyelnek.

Hosszas előkészítés után 2017-ben megszervezték a faluból elszármazottak találkozóját, ami olyan nagy sikert aratott, hogy tavaly is megismételték, meséli Csekő Adél. A tősgyökeres monoszlóinak számító asszonytól megtudom, szülei, sőt édesapja szülei is a településen laktak, nagybátyja, Szilassy Kálmán pedig 54 éven át volt református lelkész a faluban. Miután szülei és nagybátyja is sokat meséltek neki a településről, ezért pontosan emlékezett arra, melyik házban ki lakott, így rengeteg korábbi monoszlóit sikerült felkutatni a segítségével.

Az asszony hívja fel a figyelmemet a hegyi tóra: a mintegy 340 méter magas dombon valaha tó lehetett, erre ma már csak az egykori meder helyén lévő tisztáson megmaradt néhány vízinövényfaj emlékeztet.

Azt képzelem, a Hegyestű nagyjából négymillió éves bazaltorgonái kikacagják ezt a mulandóságot.