Szezonnyitó túravezetés a Benedek-hegyen

Veszprém városa tele van helyekkel, amelyekhez a történelem egy-egy részlete kapcsolódik. Hajlamosak vagyunk azonban elfeledni, hogy ezek személyes történeteket is megőriztek, és vannak helyek, amelyek fontos szerepet töltöttek be az előttünk élt generációk életében, mégsem ismerjük őket, vagy beszélünk róluk.

A mostani eseményen nem egyetlen témakör volt a központban. Raffai Csilla inkább arra helyezte a hangsúlyt, hogy mennyire körülölel minket a történelem. Ahogy egy ma már parkként használt területen állunk, középkori temetkezési helyek nyomát látjuk, és napjainkra beépített piacteret, és a 13. században épített malmokat.

A vár irányából levezető lépcsőn érkeztünk (sokáig vízfelhordó földút csupán – mint megtudtuk) az esemény előtti gyülekezőhelyre, amely az egészen újkeletű lakatfal mellett volt. Ahogy a hegy csúcsa felé haladtunk, túravezetőnk elmesélte a szikla ma ismert történetét. Például, hogy a legendákkal szemben, sok más mellett nem a nagyvázsonyi várkapitányt temették el itt, hanem Babocsayt. A huszadik század elején ezeket a feltárt síremlékeket el is szállították innen, azonban a veszprémi káptalan, jelezvén, hogy temetkezési helyről van szó, 1904-ben felállíttatta a ma már jól ismert keresztet.

Ahogy vezetőnktől megtudtuk, a hegy anyaga a kemény márga. Ez az egyik oka, hogy rajta csak épített kriptákban lehetett temetkezni, alatta kétszáz fős, körfolyosó rendszerű óvóhelyet tudtak kialakítani, illetve, hogy kudarcba fulladt a városszépítő egylet fasor-telepítési próbálkozása az előző század közepén.

A Benedek-hegy tetején állva, akár egy kiállítás, nyílt meg körülöttünk a város. A hűvös, esős idő ellenére is egészen messze elláthattunk a kapott távcsövekkel. Idegenvezetőnknek a panoráma minden részletéhez volt története, ahogy körben haladva a Séd és a nyolcvan éves viadukt képét váltotta a Dávidikum, kanonoki épületek és Szilágyi László festő lakásműhelye, hogy aztán a középkorban itt épült malmokat lássuk, amelyek egy része felújításra vár, másik része vendéglátóhely. Mint megtudtuk, múzeum sajnos csak tervként létezik.

Pedig a malmok szerves részét képezték a városnak, ahogy vezetőnk összefoglalta. Többek között a Sédtől a malmokhoz vezetett csatornák kis földnyelvekre szabták a belváros ezen részét, amelyek végül szigetként épültek be a köztudatba. Így született a Szerelem-sziget példának okáért, melyet ma már nem is határol víz minden oldalról.

Mi csak felmentünk egy hegyre és szétnéztünk. Képzeljük el, mennyi új dolgot fedezhetünk fel, ha a hétköznapjainkban vesszük a bátorságot és megállunk! Hogy lássuk a várost, ami körbevesz. Ami az otthonunk, és amely oly sok ember otthona volt az évszázadok során.