A Balatonba tolta be a személyvonatot a leomló föld Akarattyánál

Megépül a vasúti pálya

A turizmus és a Balaton divatba jövésével egyre inkább mutatkozott az igény egy vasútvonalra az Északi-parton is. A helyi magántőkések azonban nem igazán hittek a befektetés megtérülésében, ezért a települések vezetőinek más úton kellett elérni céljukat. Látványos, hízelgő lobbiba kezdtek, amelynek célpontjai a korabeli országgyűlési képviselők voltak. Volt rá példa, hogy 3600 fős küldöttség ment Budapestre, hogy meggyőzzék a honatyákat. A tervet siker koronázta, a 133 kilométer hosszú Börgönd–Szabadbattyán–Polgárdi–Akarattya–Alsóörs–Balatonfüred–Badacsony–Tapolca és a hozzá csatlakoztatott Veszprémi vonalat két év alatt felépítették és 1909-ben átadták.

Érdekellentétek, avagy kié legyen a bevétel?

A pálya tervezésénél különös problémával kellett szembenézniük a mérnököknek. Az új vonalnak ugyanis mindenképpen állami vasúthálózathoz kellett csatlakozni, hogy ne a Déli Vasúttársaság bevételét és forgalmát növelje. Ez cég ugyanis magánkézben volt. Emiatt – habár földrajzilag indokolt lett volna – nem a székesfehérvári állomáson, hanem Börgöndön kezdték meg a pálya építését. Előbbi állomás ugyanis a fent említett vállalat tulajdonát képezte. Így a gyors vonal helyett, csak nagy kitérővel érték el az Északi-partot az utasok.

További gondot jelentetett, hogy a pálya nagyon kanyargósra épült és Akarattya-Fűzfő között a szakadékos partfal komoly veszélyt jelentett a vagonokra. Később ebből adódott a probléma.

A baleset

Nem kellett sokáig várni arra, hogy bekövetkezzen, amitől a pálya megépítésénél aggódtak. 1914. május 11-én Balogh Tibor mozdonyvezető vezette a szerelvényt, amikor arra lett figyelmes, hogy mozog az erdő. Azonnal megállította a vonatot és minden utast leszállíttatott. A gyors és szakszerű reakciójának köszönhető, hogy az utasok már biztonságos távolságból nézhették végig a partszakasz beomlását.

Pár perccel a vonat megállítása után hatalmas mennyiségű föld indult meg a víz felé. Ellenállás nélkül sodorta a Balatonba a kocsikat, egy részüket pedig teljesen betemette. A mozdony, a szerkocsi, a poggyászkocsi és az első személykocsi felborult és leszakadt a vonat többi részéről, amely sértetlen maradt. Szerencsére senki nem sérült meg, de az anyagi kár jelentős volt.

A baleset bekövetkezte után megkezdték a szakasz helyreállítását, de az újabb omlás lehetőségét megszüntetni nem tudták.

Ennek bizonyítéka volt az 1998-ban bekövetkezett újabb omlás Balatonkenesénél.

Érdekelnek a vasúti balesetek? Akkor ezt se hagyd ki:

(Forrás: Frisnyák Zsuzsa: „Utazás a Balaton körül” és balatonivasut.mlap.hu)