Tapolcai választások az 1848-49-es évben a történész szemével

- Annak idején nem volt jogegyenlőség. Paraszt, nemes és polgár között jogi tekintetben nem lehetett egyenlőségjelet tenni. A politikai jogok gyakorlása kizárólag a kiváltságolt társadalmi rétegeknek, a nemesség rétegeinek volt a privilégiuma. 1848 áprilisában az uralkodó által szentesített törvénykönyv a politikai joggyakorlás lehetőségét szélesre tárta. A választójogot cenzushoz kötötte, ami részben vagyoni, részben végzettségi cenzust jelentett. Emellett meghatározta, hogy kik azok, akik az új törvény értelmében politikai joggal rendelkeztek – ismertette Hangodi László történész, főmuzeológus.

A Batthyány kormánytól megkapta minden egyes vármegyei állandó bizottmány a megfelelő utasításokat, hogy készítse elő az országgyűlési választások összeírását. Ez nagy költségráfordítást jelentett minden vármegyének, köztük Zala vármegyének is, ahová Tapolca is tartozott. Az összeírás tartalmazta többek között, hogy ki milyen vallású, vagyoni vagy végzettségi cenzussal rendelkezik. A kiküldött összeírók – bizalmi férfiak – végezték a végső összesítést házról-házra járva.

A tapolcai járásban Malatinszky Ferenc nyugalmazott közszolgabíró, Kovács Márton tapolcai gyógyszertáros és Mezriczky Péter kővágóörsi ügyvéd kapta ezt a megbízást. Ők kevesebb, mint egy hónap alatt végigjárták a járás valamennyi települését. Tapolcán az összeírásra május 30-án került sor. A helyi testületi képviselőket és a helyi bírákat egy népképviseleti ülés összehívására kérték fel.

A választójogi névsor összeírása után mindenki tisztában volt azzal, hogy választó e vagy sem. A választások során megesett, hogy erélyes szóváltás hangzott el az egyes pártok között, de akár egy-egy párton belül is előfordult. Néhol testi erőszakra is volt példa, amikor kővel dobálták egymást vagy ütlegelésben részesítették az ellenkező véleményt valló felet. Tapolcán előfordult, hogy egy választás során vér folyt, fogak vesztek oda, ám sajnos Nagykanizsán halálesetre is volt példa.