Az egyedüllét nem szükségszerűen fájó magány

Milyen érzések, gondolatok kavarognak benne? Nagy Nándor Richárd plébániai kormányzó Devecser, Kolontár és Pusztamiske híveit látja el. A karácsonyt egyedül tölti. Édesanyját az ünnep után látogatja meg.

– A hívek karácsony előtt felkeresnek, rengeteg süteménnyel ajándékoznak meg – mondta az atya. – Jólesik a figyelmességük. Van, aki ajándékot is hoz. Számomra az apró figyelmességek a legértékesebbek. Azok, amiket saját maguk készítettek szeretettel. Amelyeknek nincs, vagy nagyon csekély az anyagiakban kifejezhető értékük. Egy rajz, egy asztali dísz nekem nagyon kedves. A szeretetet, a figyelmességet nem lehet pénzben kifejezni. Gyermekkorom óta ezt vallom. Számomra az ünnepi előkészület soha nem arról szólt, hogy kinek mit vásárolunk és mennyiért.

Az advent időszaka jó alkalom arra, hogy elcsendesedjünk, elgondolkodjunk. Hol tart az életem? Milyen a kapcsolatom az embertársaimmal? Ehhez a munkához csend és egyedüllét kell. Az egyedüllét azonban nem azonos a kínzó, fájó magánnyal. Ha egyedül vagyunk, az jó alkalom arra, hogy találkozzunk önmagunkkal, magunkba néz­zünk, elgondolkodjunk. Ez okozhat fájdalmat is. De ha feldolgozzuk, utána már nem fog. Sok olyan ember él közöttünk, aki folyamatosan rohan, egy percre sem tud leállni. Mintha félne, hogy lemarad valamiről. Aztán, ha beszélgetünk vele, kiderül, ő maga sem élvezi. Ez a menekülés önmagunk elől. Ezzel a viselkedéssel kárt okozunk magunknak. Ezért hasznos az egyedüllét, amikor fel tudunk töltődni lelkileg, közel kerülhetünk önmagunkhoz. Kiég, aki ezt időről időre nem teszi meg.

– Szeretek egyedül lenni, olvasni, zenét hallgatni, ami feltölt – mondta az atya. – Karácsony előtt ez még fontosabbá válik. A misékben szeretnék valami olyat adni a híveknek, amelyből lelkileg töltekezhetnek. Olyat, amit talán másutt nem hallottak. Ez lelkileg és szellemileg komoly felkészülést igényel. Ehhez szükséges a csend, az egyedüllét, hogy el tudjak merülni a gondolataimban. Ezt nem lehet kapkodva, két rohanás között elintézni. Sem úgy, hogy máshol járnak a gondolataim. Minden misére fel kell készülni. Ez komoly szellemi igénybevétel.

December 24-én két településen, Devecserben és Kolontáron van mise, az egyik éjjel 11 órakor kezdődik. Már elmúlik éjfél, mire az atya hazatér. Zenét hallgat, olvas egy kicsit, másnap reggel három helyen is várják a hívek.

A szilveszter és az újév szintén így telik. Szilveszterkor a hálaadás misére gyűlnek össze, majd újév reggelén a gyülekezettel együtt imádkozik, hogy Isten legyen velünk az új esztendőben is.