Utazás a Pannon Egyetem középpontja felé

Polinszky Károlynak köszönhetően 1949. szeptember 26-án 107 hallgatóval és 16 oktatóval indult el a vegyészmérnökképzés Veszprémben. A kezdetben a Budapesti Műszaki Egyetem Nehézvegyipari Karaként létrehozott intézmény 1951-ben vált önállóvá Veszprémi Vegyipari Egyetem néven.

A Pannon Egyetem, ahogy még nem láttad tematikus sétán a rövid felszíni körbetekintés után szinte azonnal a mínusz emeleteken találhattuk magunkat. Nap mint nap látogatjuk az egyetemi épületeket, órákra, vizsgákra, rendezvényekre járunk, kiállításokat nézünk meg, koncerteket hallgatunk, miközben fogalmunk sincs róla, hogy egy pár emelettel alattunk hatalmas terek, sötét folyosók, csövek és titkok lapulnak.

A séta során Raffai Csillához leggyakrabban intézett kérdés az volt, hogy „ez vajon mi lehetett?”, erre azonban egyáltalán nem volt könnyű válaszolni. Ahogy egyre lejjebb menetelt túrázó csapatunk a Pannon Egyetem pincéiben, folyosók egész sorában találtunk raktárakat, amelyeken most egy-egy kar vagy szak neve szerepel, anno viszont légópinceként szolgáltak, melyeket 1963-ban, a hidegháború idején építettek.

A 14 évvel ezelőtt végzettek még örömteli nosztalgiával mesélnek arról, hogy a kötelező testnevelést az alagsorban található céllövőpályán teljesítették, ám most, 2020-ban a sétán részt vevőknek sejtésük sem volt arról, mik lehettek régen ezek a fallal leválasztott szűk rések. Habár a gyóntatófülke ötletes tipp volt, bizony a 2006 előtt még céllövöldeként használt részét láthattuk a pincerendszernek.

Minél lejjebb (vagy feljebb, mert a sötét, ablaktalan folyosókon sétálva hamar el lehet veszíteni a tér- és időérzékünket) jutottunk az épületben, annál forróbbá vált a hangulat is, hiszen az úti cél a kazánházba vezetett. Hatalmas belső tér, három óriási kazán, lépcsők és korlátok mindenfelé, mintha egy teljes épület rejtőzne az egyetemi épületek alatt. Persze régen minden más volt, így az épület fűtéséért is egykor széntüzelésű kazán felelt, amelynek a ledobónyílásába is beleshettünk.

Most már elképzelhetetlen, hogy az egyetemi textileket maga mossa ki az intézmény, mégis az alagsorban működő mosodában ipari mennyiségű köpenyt, ágyneműt és egyéb textilt mostak, szárítottak és vasaltak.

A szűk, sötét folyosókból áramlik a nosztalgia és a Pannon Egyetem hetvenéves hagyománya. Az biztos, hogy az egyetem épületeinek még az alagsorai is tekintélyt parancsolók. A séta körülbelül két óra hosszú, és az itt felsorolt érdekességek és látványosságok csupán töredéke annak a rengeteg információnak, amit a túra során megoszt az érdeklődőkkel Raffai Csilla. A legközelebbi túravezetés február 28-án lesz, melyre a Túrajó weboldalán vagy Facebook-oldalán jelentkezhetnek.