Sportsikerei mellett aktív közösségi életet él a várpalotai Sztanke József

A nyugdíjas sportember tagja a Várpalotai Alsóvárosi Baráti Körnek, belépésekor, tíz évvel ezelőtt anyagilag is támogatta a bányászemlékmű talapzatának elkészítését. Ápolják a bányászhagyományokat, gondozzák a régi bányászlakótelepen lévő parkot, fát ültetnek, rendezvényeken segítőként vesz­nek részt.

De ugorjunk csak vissza az időben! Amikor a vegyesipari szövetkezetnél dolgozott, s az egyik üzemben tűz ütött ki, József az elsők között látott a lángok megfékezéséhez. A biztonságtechnikai vezető megjegyezte: ,,Magából jó tűzoltó lenne!” Lett is. A pétfürdői csapatban 22 évet húzott le. Számos elismerés mellett 48 évesen ő volt megyénkben az év tűzoltója.

– Mindig összeugrott a gyomrom, amikor megszólalt a csengő. Ma már szelídebben hangzik az ügyeletes felhívása: ,,Figyelem, riasztás!” Nem hiszek a pszichológusoknak, hogy az átélt borzalmakat, tragédiákat el lehet felejteni. Ma is előttem van… Idős, pecázó bácsit húztunk ki a víz alól – vélhetően rosszul lett, így esett a tóba. Még rajta volt a szemüvege, kezében az újság. Amikor az inotai templom közelében égett a bozótos, a környékben lakókkal közösen oltottunk. Egyszer csak kiabálást hallottam. A sűrű füstben egy nő fulladozott, s már az ájulás határán volt, amikor kivittem a friss levegőre. Ezért az életmentésért miniszteri dicséretet kaptam még 2004-ben.

Az almák nem estek messze a fájuktól, ugyanis József kisiskolás és óvodás fiait rendszeresen bevitte a tűzoltóságra – volt, hogy ott aludtak, engedéllyel. Mindkettőjükből láng­lovag lett. Zoltán húsz éve van a pályán, Viktor 17 év szolgálat után a civil életben dolgozik tovább. – Zoltán, aki a fűzfői egység szolgálatparancsnoka, idén az országos katasztrófavédelmi főigazgatótól Hősies Helytállásért elismerést kapott: május 13-án, szabadnapján szomszédjával együtt egy családi ház oltásánál vett részt Pétfürdőn.

– Mivel sportos fickónak tartottam mindig is magam, a tűzoltó sportversenyeken mindig részt vettem. Ezért kezdtem emelgetni a mind nehezebb súlyokat, hogy jó kondim legyen. Olyan jó lett az erőnlétem, hogy a horoglétrás számban a saját egységemnél kiváló eredményeket értem el. A Kaposváron 1992-ben megrendezett tűzoltósport-világbajnokságon bemutatót tartottunk önmentésből. Később mindinkább az erőemelésre koncentráltam, s jöttek is az eredmények. Huszonegy évvel ezelőtt Viktor fiam azzal jött haza a fitneszteremből, hogy edzőjük, Kupcsik László szeretne összehozni egy master- csapatot. Amatőrként kezdtem náluk, majd 2006-ban beálltam a profik közé, hogy minél több nemzetközi versenyen vehessek részt. Abban az évben világrekorddal hoztam el az Ausztria-kupát. Azóta tizen­nyolcszoros világbajnok, húszszoros Európa-bajnok, tízszeres világkupagyőztes vagyok három nemzetközi szövetségnél. Magyar bajnoki aranyaimat már nem is számolom.

Fekvenyomó megyei és országos versenyeken is részt vett aktív és nyugállományú tűzoltóként. Legutoljára 2013-ban az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság rendezésében Miskolcon tartott országos fekvenyomóversenyen szerepelt bíróként és versenyzőként. Most ősszel, szeptember elején Szlovákiában ismét Európa-bajnok lett: világrekordot érő 200 kilót nyomott ki fekvő testhelyzetben sérüléstől óvó, speciális ruhában. Ugyanitt hat éve, ilyen ruhában, 720 kilóval nyerte meg az összetett versenyt az 55–60 évesek között. Négy éve már csak ebben a fogásnemben versenyez, mert kímélnie kell a térdeit. Tavaly az év sportolójának választották meg Várpalotán, Veszprém polgármestere pedig ötször jutalmazta őt és erőemelő társait eredményeik elismeréseként.

Sztanke József tagja a palotai Olimpiai Baráti Körnek is. Társaival egyebek között vállalja a sportolás, a testmozgás népszerűsítését az iskolákban is. Vetélkedőket rendeznek, évente kiállításokat tartanak relikviáikból. József az abban az évben szerzett érmeivel szokott a nyilvánosság elé lépni. Sportolókat, olimpikonokat hívnak meg előadást tartani.

Noha ötvenévesen nyugdíjba vonult, minden napra talál magának elfoglaltságot az edzések mellett. És akkor még nem írtunk arról, hogy két évtizede a helyi református egyház presbitere…