Méltó helyüket keresik a zirci születésű makettkészítő alkotásai

Kukoda Árpád Zircen született, rádió-tv műszerész volt az eredeti szakmája. Családjával 1981-ben költözött Veszprémbe, és 2011-es nyugdíjazása után kezdett makettkészítéssel foglalkozni.

- Annyira szerette csinálni, hogy szinte minden idejét a hobbijának szentelte – mondja Marika, Árpád özvegye. – Egy-egy alkotás elkészítése két-három hónapot is igénybe vett, ilyenkor reggel 7-kor már a garázsban volt (ott rendezte be a műhelyét), és csak ebédelni jött fel, hogy aztán estig folytassa a munkát.

Árpád számára a makettkészítés nemcsak a szabadidő hasznos eltöltését jelentette, hanem tanulást is, hiszen mindig adatgyűjtéssel kezdte a munkát. Olyan épületeket választott, amiket saját szemével is volt alkalma megtekinteni utazásai során, egyedül Pisába nem jutott el, a nevezetes ferde tornyot nem láthatta „élőben”.

A saját fotók mellé aztán az összes fellelhető adatot összegyűjtötte az adott épületről: méreteket, alaprajzot, ha volt, 3D-s programban is használható tervrajzot. A méretek alapján határozta meg, hogy milyen arányú legyen a makett.

Ezután kezdődött a gyakorlati munka. Háromrétegű falemezzel dolgozott, csiszolás után minden darabot a méretaránynak megfelelően megszerkesztett és gépi fonalfűrésszel körbevágott. Az ablakok helyénél befúrt, majd átfűzte a fűrészlapot és kivágta őket. Végül az egyes darabokat Technokollal vagy más faragasztóval összeillesztette.

Így készült el többek között a veszprémi Tűztorony, a pisai ferde torony, a párizsi Notre-Dame, a New York-i Chrysler Building, a zirci apátsági templom, vagy egy ipartörténeti kuriózum, a 18. században épült Somló hegyi taposókút működő makettje.

A jáki templom kicsinyített mása magántulajdonba került, a szegedi fogadalmi templom pedig Árpád halála miatt csupán félig készült el – ennek befejezését bátyja vállalta magára.

Az évek során elkészült maketteket 2017-ben a Március 15. utcai könyvtárban és a Rózsa úti Általános Iskolában is kiállították.

Az oktatási intézmény abban az évben ünnepelte fennállásának harmincadik évfordulóját, ebből az alkalomból Árpád vállalta, hogy megépíti az iskola makettjét. A miniépület végül annyira jól sikerült, hogy azóta is ott látható az iskolában.

Férjének 2019-es halála óta Marika, az özvegy viseli gondját a maketteknek – egyelőre a lakásban –, ám szeretné, ha a kis remekműveket a nagyközönség is megcsodálhatná. A legoptimálisabb az lenne, ha olyan intézménybe kerülnének, ahol nemcsak kiállítóteret biztosítanak nekik, de a karbantartásuk, állagmegóvásuk is megoldható lenne.

– Térlátás, kézügyesség és rengeteg türelem, sorolta a férjem, amikor arról kérdezték, mi szükséges egy-egy ilyen makett elkészítéséhez – mondja Marika. – Bízom benne, hogy a sok-sok munkaórával, fantasztikus türelemmel és kézügyességgel megépített alkotások sokak számára fognak örömet okozni, ha sikerül megfelelő helyet találni nekik.