Karanténnapló: Állatok, elmék

Február 12.

Az erre a napra tartogatott zen buddhista mondás: ha gondolatainkat mindenkor és mindenütt szabadon tartjuk az ostoba vágyaktól, és minden alkalommal bölcsen viselkedünk, akkor gyakoroljuk a bölcsességet. Elegendő egyetlen ostoba képzet, hogy kirekessze a bölcsességet, ám egyetlen bölcs gondolat ismét előhívja azt.

Azért csak beköszönt egy kicsit a tél. Elég hideg van reggelente, de azért ebben az évszakban mínusz 6-8 foktól nem kell feltétlenül sokkot kapni. Jó, ami a Bükkben, néhány speciális helyen történt (mínusz 34), az elég extrém, de egyébként meg még tél lenne, vagy mi. Kérdés, hogy ez a pár nap elegendő lesz-e ahhoz, hogy legalább kissé gyérüljenek a mindenféle bosszantó kártevők és élősködők, vagy simán átvészelik. Nálunk például máris megjelentek a hangyák, amint egy kicsit kisüt a nap, vidáman grasszálnak a legyek és felbukkannak a gyűlöletes mezei poloskák is. A februári szúnyog meg egyenesen nonszensz, és mégis van. Na jó, csak egyet azonosítottam, azt is megette egy ebből a célból tartott pók, de akkor is. Leugrunk a Balatonhoz, hogy a saját szemünkkel is lássuk a szél és a fagy csodás jeges játékait, amikkel tele van az internet, de a legsekélyebb öbölben is csupán némi kásás átrendeződést találunk. Úgy tűnik, ez alkalommal a déli partnak jutott ki a szépségből.

Február 13.

Tanzan és Ekido egyszer együtt ballagtak egy sáros úton. Zuhogott az eső. Amint egy útkanyarhoz értek, megpillantottak egy bájos lányt kimonóban, széles selyemövben, aki nem tudott átkelni a kereszteződésen. – Jöjj, leány – mondta nyomban Tanzan. A karjába vette a lányt, és átvitte a sáron. Ekido nem szólt Tanzanhoz estig, amikor is elérték a szállásként szolgáló templomot. Akkor nem bírta tovább türtőztetni magát. – Mi, szerzetesek nem megyünk nők közelébe – mondta Tanzannak –, kivált nem szép és fiatal nők közelébe. Veszélyes. Miért tetted? – Én otthagytam a lányt – felelte Tanzan. – Te még mindig cipeled?

Ez a mai zen buddhista történet. Többek között az elengedésről is szól. Hogy ne rugózzunk sokáig valamin, mert mérgezhet. Onnan jutott eszembe, hogy a minap, bár már ezerszer megfogadtam, hogy soha többé nem teszem, és maximum macskákat posztolok, belebonyolódtam egy vitába egy ismerősömmel a közösségi oldalon. A személyes sértegetést mellőztük, és természetesen nem trollkodtunk, de azért belementünk rendesen. Ám másnap reggel szinte egy időben írtunk egymásnak, és tiszteletünkről és szeretetünkről biztosítottuk a másikat. Mert a sérelmek hordozása és a gyűlölet nem vezet sehová, illetve vezet, visszafelé, és belül kezd el rágcsálni.

Kiadni persze ki kell, ahogy azt egy pszichiáter barátom tanácsolta, mert az elfojtás szintén öl, de aztán el kell ereszteni, engedni, hadd menjen.

Egy kicsit más, de tulajdonképpen csak egy kicsit. Online konzultációt kezdeményezett a kormány az állatvédelemről. Amennyiben ezekből a ,,beszélgetésekből” törvények születnek majd, az hatalmas lépés lesz egy kellemesebb világ felé vezető úton. Nem tisztem, hogy tanácsokat osztogassak, de ez ügyben érdemes megvizsgálni például azt is, miként cselekedett az új-zélandi kormány hat évvel ezelőtt és milyen tapasztalatok birtokába jutottak az azóta eltelt idő alatt. 2015. május 12-én Új-Zéland törvénymódosítást hajtott végre, melynek szellemében érző lényeknek nyilvánította az állatokat. Ez egyébként egy buddhista kifejezés, de szerencsére egyre jobban terjed a nyugati kultúrkörben is, és arra utal, hogy ők is rendelkeznek értelemmel és érzelmekkel, és egyértelműen meg tudják különböztetni a pozitív és negatív tapasztalatokat. A törvény többek között magában foglalja az állatokon végzett kozmetikai tesztek visszautasítását is.

Február 14.

Napi három, négy kávé egyszerűbb napokon is lecsúszik. Az egészségipari tudomány egy ideig úgy állt ehhez a mennyiséghez, hogy csoda, hogy élek, de mindenképpen záros határidőn belül elvisz a szívem. Aztán meg az jött, hogy inkább jót tesz. Abban mindenesetre konszenzus mutatkozott, hogy szebb ugyan nem leszek ettől sem, okosabb viszont talán igen, tekintve, hogy serkenti az agyműködést. Na, ennek is vége. Azt tapasztaltam, hogy kitűnően alszom a kávék után is, és ezt most megerősítették egy svájci–osztrák kutatócsoport tagjai, ámde azt is hozzátették, hogy kedvenc stimulálószerem csökkenti a szürkeállomány, azaz az idegsejtek térfogatát az agyamban. Más se hiányzott...