Kuriózumnak számító könyv jelent meg a solymászatról

Bogyai Frigyes első vércséjét 1957-ben nevelte és idomította, majd a Budapesti Állatkertben megismerkedett olyan emberekkel, akik nagy hatással voltak rá. Segített az ott lévő madarak gondozásában, idomításában. Itt találkozott Virágh Árpáddal, akinek a tanítványa volt.

– Tőle nemcsak a solymászat, hanem az állatidomítás művészetét is elsajátítottam. Együtt tartottunk látványos solymászbemutatókat, idomítottunk állatokat a filmgyárnak. 1961-ben kapcsolódtam be a legális, szervezett magyar solymászat megteremtéséért tevékenykedő fiatal solymászok közé. Az általuk megalakított váci Hermann Ottó Solymász Klub alapító tagja és alelnöke voltam – tekint vissza a múltba Bogyai Frigyes, miközben gyönyörködöm a szép, illusztris, vaskos kötetben, mely a magyar solymászat 1900–1976-ig szóló éveit mutatja be.

A gyönyörű fotók, a mindenki számára érthető nyelvezettel íródott almanach párját ritkítja, öröm egy ilyen könyvet lapozgatni, olvasni.

Bogyai Frigyes a szakmai ranglétrán fokozatosan lépkedett fölfelé, szolgálatát pedig 2000-ben elismerték. A solymászatban végzett munkájáért életműdíjat kapott, majd örökös tagnak választották. Számos cikket, tanulmányt írt, elsősorban a magyar solymászat történetéről és a ragadozómadár-védelemről. Az utóbbi időkben a solymászat – elsősorban újkori – történetének emlékeit gyűjtötte össze és igyekszik megmenteni az utókornak.

– Mivel Magyarország nem tartozott a gyarmattartó országok közé, a magyar solymászat a külföldiekhez képest más utat járt be. A reformkor, az önálló nemzetállam kialakulása a múltunk megismerése felé fordította haladó értelmiségünk, tudósaink figyelmét. Így fordult figyelmünk gesztáink, turulhagyományunk és a hagyományos vadászati módok felé. Kitűnő szakembereink, tudósaink közül többen azon fáradoztak, hogy a solymászat hamu alatt szunnyadó parazsát ismét felszítsák. Nekik és követőiknek köszönhetjük, hogy a tiltások, üldözések, támadások ellenére a magyar solymászat ismét méltó helyére került. Része lett az ország és a világ szellemi kulturális örökségének, és felkerült a hungarikumok listájára – zárja szavait Bogyai Frigyes, aki büszkén mondja, hogy ő még találkozott az akkor élő, kiemelkedő solymászok közül néhánnyal. Sajnos a vadászati, madártani irodalom sokszor meg sem említi ezeknek a kitűnő szakembereknek solymászati tevékenységét, ezért itt, ebben a könyvben megemlékezik munkájukról.