Száz év története van a pápai palackokba sűrítve

Mint mondta, a vállalkozást még a nagyapja, Döbrönte Lajos alapította 1921-ben üzlettársával Papp-Döbrönte néven.

– Nagyapám korán elhunyt, így édesapám, Döbrönte József vette át és vitte tovább a szikvízüzemet, ám ez nem volt mindig zökkenőmentes. Apukám 1940-ben szerezte meg a bizonyítványát szikvíz- és üdítőital-gyártásra. Apu később orosz fogságba esett két és fél évre. Amikor hazatért a fogságból, újra folytatta a szikvízkészítést. Elmondása szerint akkoriban nagyon lepusztult az üzem, így újra fel kellett fejlesztenie. 1952-ben azonban jött az államosítás. Egyik reggel, amikor bement dolgozni, közölték vele, hogy vigye el a személyes holmiját és adja le a kulcsot. Elvették tőle az üzemet – magyarázta Zsuzsanna.

Mint mondta, később felajánlották az édesapjának a pápai Áfész szikvízüzemét, de ő nem fogadta el.

– Azt mondta, vagy a saját üzemét vezeti vagy semmit. Elment teherautó-sofőrnek a Pápai Állami Gazdasághoz, végül 37 év után onnan ment nyugdíjba. A nővéremnek és nekem azonban egyre csak a szódaüzemről mesélt. 1989-ben aztán elérkezett a rendszerváltás és kártalanították őt a fogság, illetve az üzem miatt. Ekkor volt 70 éves, és újra elkezdett szódával foglalkozni. Ismét a nulláról kezdett újjáépíteni mindent. Elment egészen az Alföldre, gépeket vásárolt. Akkoriban még üvegből készült a szódáspalack, amit a súlya miatt nem volt egyszerű emelgetni. Apu azonban nagyon agilis volt, mindennek utánajárt, beszerezte a szükséges engedélyeket, majd elkezdett vevőket gyűjteni. Göngyölegeket vásárolt, minden pénzét az üzembe fektette. Anyukám segített neki, én akkoriban minőségellenőrként dolgoztam. Anyukám azonban közben megbetegedett, rákos lett. A szikvízüzemnek stabil nyitva tartása volt, mint most is: 7-től 17 óráig.

Otthagytam az állásomat, hazajöttem segíteni. 1995-ben anyu elhunyt, apu pedig úgy döntött, beírat a budapesti szikvízkészítői képzésre. 1995-ben megszereztem a szükséges végzettséget, és megpecsételődött a sorsom: harmadik generációs szódássá váltam. Mindezt nő létemre, hiszen a töltés, a cipekedés nem női munka. A nővérem azonban Pesten élt, fiú pedig nem volt a családban, így ketten dolgoztunk apukámmal.

Ahogy az üzem fejlődött, vettek fel alkalmazottakat, teherautót vásároltak.

– 1999. év elején apunak tüdőrákja lett, majd levágták a lábát, novemberben elhunyt. 1999 végétől viszem a szikvízüzemet, ennek már 22 éve, de még egyetlen nap szabadnapot sem vettem ki azóta. A szombat délutánom szabad csak, illetve a vasárnapom – mondta el Zsuzsanna.

Kiemelte, szerencsére a keresletre most nincs panasz, két alkalmazott segíti az üzem munkájában.

– Érdekesség, hogy a Pápán szolgáló külföldi katonák is nagyon megszerették a szódát, illetve a fröccsöt, így állandó vásárlóink. A környező települések is érintettek, kisteherautóval szállítunk egy elég nagy körben: többek között Bakonyszücs, Dabrony, Mihályháza, Kemenesszentpéter, Magyargencs, Vaszar, Csót, továbbá Ugod irányába. Beosztottuk, hogy melyik nap merre megyünk, emellett Pápán is sok céghez szállítunk, többek között védőitalnak, szódát. Legnagyobb mennyiségben cégek, kisboltok, vendéglátóhelyek rendelnek szikvizet, meg persze a borászok. Az egyéni vásárlók pedig helyben tudnak szódát venni – mutatott rá a szikvízkészítő.

Mint mondta, annak idején az otthoni szódagépek megjelenését kicsit megérezték a pápai üzemben, ugyanakkor mostanra már nem igazán jelentenek konkurenciát, mert kiderült, hogy ezek a gépek nem készítenek egyenletes erősségű szódát, ráadásul nagyon költséges a szervizelésük.

Zsuzsanna szerint sokan még mindig összekeverik a szódát és a szénsavas ásványvizet, pedig szembetűnő a különbség. A szénsavas ásványvízből ugyanis a kupak nyitása utána kiszökik a szénsav jelentős része, a végére már csak „sima” víz marad. Ezzel szemben a szódáspalacknál zárt rendszert használnak: mindig a szájánál fogva töltik meg, ott, ahol kijön a szóda, és van benne egy szelep, amely a nyomásért felel. Ehhez adódik hozzá a Tapolcafőről érkező víz kellemes íze.

– Egyre nagyobb figyelmet kap a környezettudatosság. Ha valaki szódát vesz, kevesebb műanyag hulladék keletkezik. Egy szódáspalack élettartama attól függ, hogy mennyire vigyáznak rá. Van, akinek 6-8 éves palackjai vannak otthon. Az a titka, hogy nem szabad napra tenni, se túl hidegre, és a kocsiban sem lehet bent hagyni, mert felforrósodik – tanácsolta a szikvízkészítő.

Zsuzsanna kiemelte, az elmúlt száz évben sokat változott a szódakészítés, fejlődött a technika. Az üvegpalackokat is fokozatosan felváltotta a műanyag, ennek ellenére van, aki ragaszkodik az előbbihez.

– A környéken talán csak nálunk működik már egyedüliként üvegtöltés. A vásárlóink a retró hangulata miatt kedvelik – jegyezte meg. – A szakmában eltöltött húsz év után ezüstkoszorús szódásmester lettem, remélem, megérem az aranykoszorút is. Mindenesetre hálás vagyok apunak, hogy ennyire agilis volt, és életre hívta ezt a vállalkozást, amivel később megteremtette az egzisztenciámat – zárta Zsuzsanna.