Szentjánosbogarak világították be az eplényi éjszakát

Az egyik eplényi túrára lapunk munkatársa is elkísérte a résztvevőket. Szentjánosbogár-sétákat országszerte több helyszínen tartanak. Halász Ferenc kezdeményezésére az eplényi Kaland-hegy 2016-tól szervezi meg a helyi túrát, mondta Holdinger Ildikó, a síaréna rendezvényszervezője. A bogarak rajzásától függően június közepétől lehet bekapcsolódni az esti sétákba. Az, hogy hány bogarat láthatunk, nagyrészt az időjárástól, a lehullott csapadékmennyiségtől függ.

Ennek magyarázata egyszerű: a szentjánosbogarak a párásabb időszakban aktívabbak. Ez az időszak nemcsak a látogatók és a túra résztvevői számára izgalmas, hanem a szentjánosbogaraknak is, melyek életük nagy részét, akár két-három évet lárvaként töltenek el, majd földi pályájuk megkoronázásaként néhány hétig kifejlett szárnyas rovarként működnek, és ezalatt kiemelt figyelmet szentelnek a fajfenntartásnak.

A szentjánosbogárra jellemző fénykibocsátás voltaképp egy násztánc, a párkeresési rituálé része: a nőstény szárnyai csökevényesek, nem tudnak repülni, ezért ők az aljnövényzetben világítva várják a szerelmet. Vagyis a fénykibocsátás segíti a feleket a pártalálásban, magyarázta Holdinger Ildikó. Érdekesség, hogy nemcsak az imágók, hanem a lárvák, bábok és tojások is bocsátanak ki fényt.

A nagyjából bő negyedórás libegőút után 506 méter magasra érkezik a látogató, ahonnan pompás kilátás nyílik a Bakony környező erdőire. A túra innen indul, a mintegy húszfős csoport a minap nagyjából két kilométer hosszú, kétórás sétával ereszkedett vissza a kiindulópontra. A kényelmes tempójú sétán azért nem árt az óvatosság: a sötétedésben érdemes körültekintőnek lenni az erdőben, de azért az elemlámpázást sem érdemes túlzásba vinni, mert azzal a túra főszereplőit, a szentjánosbogarakat riaszthatjuk el.

Idén estéről estére több rovart láthattak az eplényi túrák résztvevői, mondta el Holdinger Ildikó. Míg első este csak egy bogarat figyelhettek meg, azóta folyamatosan emelkedett ez a szám. A keddi séta résztvevői szerencsések voltak, már néhány perces bandukolás után megpillanthatták az első rovart, amint az avarban világított, majd ezután néhány percenként újabb, bokron időző vagy repülő példányokat lehetett látni. Az egyik korábbi túrán arra is volt példa, hogy a látogatók között fejmagasságban szállt el egy bogár, mesélte Holdinger Ildikó. Ottjártunkkor ilyenre nem volt példa, viszont a csoport egyik legfiatalabb résztvevőjének, Fülöp Botondnak hála mindenki közelről láthatott szentjánosbogarat: a rovar az avaron világított, Botond pedig a kézfejére terelte a bogarat, amely türelmesen, percekig időzött a kisfiú kezén, mielőtt visszaengedték volna a természetbe.

A túra utolsó állomása a tározótavaknál – ezek biztosítják télen a sípálya hógyártáshoz szükséges vízellátását – volt, ahol szentjánosbogarak már nem tűntek fel, viszont a békáknak köszönhetően különös koncert fogadta a látogatókat.