Karanténnapló: Körforgások

Augusztus 1.

Romeltakarítás van műsoron. A legutóbbi, minden eddigit felülmúló vihar után van mit csinálni. Az özönvíz még a földet is elvitte, a szél meg a növényeket, cserepeket, amit ért. Fekszenek a felkarózott paradicsomok. Ezúttal jég is jött, biztos, ami biztos. Azt már kezdtük megszokni, hogy az eső vízszintesen szakad, de most még pörgött is valahogy. Egymással derékszöget bezáró, mindeddig remekül ellenálló ajtók alatt folyt be a víz. Már vagy tíz éve eljött volna az ideje, hogy az emberiség, különös tekintettel a leggazdagabbakra, elgondolkodjon egy kicsit. Mivel ez nem történt meg, hát ez lett. Így fogunk élni. Járványok, természeti katasztrófák, népvándorlás, háborúk. Némi zavar támadt a jövőképemben. Hangyás lett a monitor.

Augusztus 2.

Egész télen etettük a madarakat. Javarészt napraforgóval. A kedves vendégek el-elhullajtottak néhány szemet, sőt tulajdonképpen nem is néhányat, inkább sokat. A magokból aztán szép, nagy, egészséges napraforgók keltek ki, nőttek a kert különböző pontjain. A legváratlanabb helyeken bukkantak fel, tovább színesítve jelenlétükkel a pompázatos nyári látványt. És most nézem, ahogy egy őszapó kényelmesen elhelyezkedik az egyik levélen és csipegeti kifelé a magokat. Körbeért hát ez is, apró körforgás a nagy ismétlődésben. Hamarosan kezdhetem újra az egészet.

Nem bírtam ellenállni a rám törő kíváncsiságnak és alánéztem az egyik édesburgonyának. Tavaly ilyenkor ez még felesleges türelmetlenség lett volna, de az elmúlt százhúsz év legforróbb nyarán volt esélye annak, hogy találok valamit. A batáta ugyanis alap­járaton trópusi növény, odavan a forróságért. Nos, gyönyörű termést, azt találtam. Ezen is ideje elgondolkodni. Már azon, hogy néhány éven belül át kell gondolnunk, mit is termesszünk. Ha a tendencia folytatódik (folytatódni fog), a málna felhúz Lengyelországba, mi pedig át­állhatunk az olajbogyóra. Ugyanez megfigyelhető az állatok között is, nálunk a kertben az énekes kabóca nem úgy viselkedik, mint egy horvát vagy görög „turista”, inkább úgy, mint aki világ­életében itt lakott. Kétségtelen, hogy mediterrán hangulatot teremt a fülledt, párás éjszakában, de remélem, hogy régi cimborája, a skorpió nem látogatja még meg egy darabig.

Augusztus 3.

Ipari mennyiségű úszószövetségi kapitány gyülekezik a hazában, a tízmillió virológus országában. Legtöbbjüknek ugyan még egy úszómesteri vizsga abszolválása is komoly gondot okozna, de ez láthatóan nem zavarja őket. Zömében természetesen Hosszú Katinka-szakértőkkel állunk szemben. Az ok közismert, Hosszú Katinka ötödik és hetedik mert lenni az olimpián, ahelyett hogy már megint rongyosra játszotta volna neki a lejátszó a Himnuszt. Magabiztosságuk, pökhendiségük egyszerűen döbbenetes, a tehetségtelenek mindentudásával mennek neki valakinek, akinek ha csak egy napra bele kellene lépniük a cipőjébe, akkor nyüszítve menekülnének. Tudjuk, hogy mindig a legostobábbak a leghangosabbak, de ez a kórus kiváltképp fülsértő.

Augusztus 4.

Szépen gyarapodnak a magyar érmek Tokióban, a sport történelmének legbizarrabb olimpiáján. A következő napokban még további esélyeink lehetnek, annyi bizonyos, izgalom lesz bőven. Végre elcsípek egy élő közvetítést is, férfi pólósaink játszanak a horvátokkal. A játék, a teljesítmény és végül az eredmény a „régi” nagy időket idézik. Az is látszik, hogy idén nem lesz aranyeső, viszont csodálatos eredmények születtek/születnek, és Magyarország még így is jobban teljesít, mint az adottságait tekintve elvárható lenne. Népesség, földrajzi elhelyezkedés, történelem (értsd: gyarmatok hiánya, tria­noni harmadolás), ilyenekre gondolok. Egyébként meg mi az, hogy elvárható? A sportolók igazi versenyző típusok. Én például nem vagyok az, de megértem, ha valaki mindenről lemond a sikerei érdekében. Ezek az emberek győzelemre törnek és a legjobbat akarják kihozni magukból. Ez aztán vagy sikerül, vagy nem. Ugyanis nem gépek, nem robotok, hanem emberek. Az élsport már jó ideje a szórakoztatóipar része, az az eszmeiség, ami a régebbi olimpiá­kat áthatotta, már soha nem tér vissza. De érzelmek szerencsére még akadnak bőven.