Várcsata ódon kőfalak közt

2021.10.23. 19:30

A veszprémi a legújabb csoportja a lovagi erények továbbéltetőinek

Az egykori lovagi erények közül három kiállta az idő próbáját: az alázat, az állhatatosság és a bátorság. Eszerint edzenek, élnek az Ars Ensis Lovagi Kör és Kardvívó Iskola Egyesület tagjai. Nemrégiben Cseszneken hajnalig tartott a várcsatájuk, és a legújabb csoportjukat Veszprémben hozták létre. Már itt is oktatják a középkori hosszúkardvívást.

Rimányi Zita

A várcsata játékos szabadidőtöltés a hosszúkardvívással foglalkozóknak. Évente egyszer olyan helyre mennek el az Ars Ensis tagjai, ahol ódon kőfalak, romok között gyakorolják, amit az edzéseken megtanultak. Cseszneken az első napon csapatokat alkottak és kipróbálták, milyen egy-egy kaput, lépcsőt védeni, illetve elfoglalni. Éjjel is, kivilágították a palotaszárnyakat, egészen hajnalig tartottak a csaták. Másnap pedig lovagi tornát rendeztek, hogy több fegyvernemben kiderüljön, ki a jelenlévők közül a legjobb. Hagyományőrzés, -tisztelet is ez egyben. Ugyanis az ősi szokásokhoz hasonlóan szervezték meg a megmérettetést, hirdettek bajnokot.

Az edzéseken és a várcsata során is párnázott gyakorlókardot használtak. Plüsinek is nevezik egymás között ezt a műanyag alapra ragasztott szivacsból készült eszközt. Azzal szabadabban mozoghatnak. A lándzsának is van hasonló gyakorló változata, és ezzel a fegyverrel könnyebb is bánni. A nemzetközi versenyeken viszont fémkarddal vívnak, ilyenkor védőöltözetre van szükség. Minderről Waldmann Szabolcs, az egyesület alapító tagja beszélt. Az első csoportjukat Győrben alakították meg, 2003 óta vívnak együtt. Ma már országszerte tizenhét helyen van edzésük. Veszprémben is.

Világszövetségben

Mintegy háromszáz tagja van egyesületüknek, és ötven oktatója. Ők államilag elismert tanfolyamokat végeztek, és az Ars Ensis saját képzésein többek közt szociológiát, pedagógiát, sporttudományokat tanultak. A lovagi kör fő erőssége a csapatépítés. Évente kéthetes edzőtábort is tartanak, mintegy százötven résztvevővel.

Az Ars Ensis alapítója a Magyar Hosszúkardvívó Sportszövetségnek, az MHS pedig sportáguk világszövetségének. Utóbbi nemrégiben Budapesten rendezett grand prix-t. Az Ars Ensist képviselők közül többen bíróként vett részt a nemzetközi eseményen, versenyzőik pedig dobogós helyezéseket szereztek. Erős mezőnyben. Ugyanis többek közt a lengyelek, az oroszok, a finnek és a svédek magas színvonalon teljesítenek ebben a sportágban. Legjelesebb vívóik olyan gyorsan mozgatják kardjukat, hogy azt szinte nem is lehet szemmel követni. Waldmann Szabolcsnak is sikerült azonban korábban egy hasonló bajnokságon, Göteborgban aranyérmet szereznie.

Kedvesség, nyugalom

Az Ars Ensis azt jelenti, hogy a kard művészete. A lovagi filozófiát is tovább élteti, annak egy része ma is érvényes. Az egykori lovagi erények közül három kiállta az idő próbáját: az alázat, az állhatatosság és a bátorság. Waldmann Szabolcs arról is beszélt, hogy hozzájuk bárki csatlakozhat. Diákkorúak is, és számos hölgy tagjuk kimondottan ügyes a kardforgatásban. Hangsúlyozta: edzéseiket, találkozóikat kedvesség és nyugalom jellemzi. A durva beszédet kerülik, rendezvényeiken nem fogyasztanak alkoholt, és csak kevesen dohányoznak. A hosszúkardvívás kiváló testmozgás, kikapcsolódási lehetőség. Waldmann Szabolcsnak meggyőződése, hogy az európaiakhoz, a mentalitásukhoz jobban illik ez a harcforma. A nyugati emberek ezt szerinte jobban értik. Változatosabb, kevésbé formális, mint a keleti harcművészeti ágak, inkább a tudományra, a logikára alapoz.

Fotó: Rimányi Zita/Napló

Kódexek leírásait követve

A klasszikus lovagkor az 1400-as évek elején kezdett el hanyatlani. Később, a polgáriasabb időkben, Mátyás korában a városlakók tanulták meg a hosszúkardvívást, hogy meg tudják védeni településeiket. Például a céheknek is ki kellett adniuk meghatározott számú zsoldost szükség esetén. A kezdetekben a lovagok kardja rövidebb volt, a markolata is. Eleinte azért, mert a másik kezükben kicsi pajzsot tartottak. Aztán már teljes páncélzat, vért védte őket, ám ekkor jellemzően lovon ültek, ezért kellett tudniuk egy kézzel forgatni a fegyverüket. Párbajszerűen folytattak egy-egy ütközetet, a csatákra nem volt jellemző ez a harcmodor.

A későbbiek használt hosszúkardok minden része hosszabb volt, ezek igazán kétkezesek vagy másfél kezesek. Másfél-két kilósak. Kifinomultabb technikáit dolgozták ki mesterek, rajzokkal illusztrálva le is írták azokat. Kódexekben, vívókönyvekben. Ezek megmaradtak, így mondhatni átöröklődött korunkra ez a harcművészet. Az Ars Ensis tagjai is végeznek kutatásokat, vizsgálják a fellelhető dokumentumokat. Ezért Waldmann Szabolcs úgy véli, biztosan nem teljesen helyesen vívnak, nem teljesen az eredeti technikának megfelelően gyakorolnak, de valószínűleg ahhoz egyre hűbben, egyre jobban. Ugyanis ezt a korabeli harcformát világszerte harminc esztendeje újraélesztették edzések, versenyek formájában, hazánkban az Ars Ensis már húsz éve oktatja.

Kapcsolódó írásunk:

https://www.veol.hu/kozelet/helyi-kozelet/a-cseszneki-varban-csataztak-a-lovagi-kor-tagjai-5089655/

Ezek is érdekelhetik

facebook comments widget