Május a legszebb arcát mutatja

Május 1.

Május elseje találkozása anyák napjával. A sör-virsli nálunk most elmaradt, holott kiváló társítás. Anyák napja viszont fényes siker. Rég volt már, hogy együtt lehetett a család, az meg még soha, hogy egyszerre három édesanyát ünnepelhetünk a legszűkebb körben. Gyönyörű idő, nagy asztal a kertben, rajta fazékban gőzölgő tészta, virágokkal szaladgáló unoka, együttlét, mi kell még. Vito Corleonénak igaza volt, a legfontosabb a család. 

Május 2.

Újra kötözzük a futórózsák egy részét. „Majdnem rózsának” hívjuk ezt a négyest, a kereskedő segédje nevezte így őket, amikor meglátta, hogy miket választottunk. Némi lekicsinylést véltem felfedezni a hangjában és mintha megpróbált volna minket jóindulatúan lebeszélni a vásárlásról. Pici sárga virágaik vannak és egyáltalán nem erőltetik meg magukat holmi hosszan tartó virágzással, viszont már felkúsztak vagy három méter magasra és közben megszerettük őket. Kinyíltak az íriszek, virágzik az eper, a rozmaring, legeljük a fejes salátát és húzgáljuk a hónapos retket. Egészen pontosan a másfél hónapos retket, március tizenötödikén tettem a földbe a magokat. Még a lépcsőből is mángold nő. A málnatövek is a legváratlanabb helyeken bukkannak fel, jó kis termés ígérkezik, ami azért is fontos, mert a málna elhagyni készül a hazát, Lengyelország hamarosan komolyabb termelő lesz nálunk, itt viszont cserébe nekibuzdult a gránátalmafa és üvöltenek a kabócák, dél géniusza észak felé tart. Előjöttek a mocsári hibiszkusz száracskái, hogy aztán elképesztő tempóban növekedjenek, miközben vödörszám követelik a vizet és végül gyönyörűséges virágokkal hálálják meg a törődést. 

Május 3.

Kétszáz aprócska levendula várja, hogy alakzatba rendezzük őket. Egyelőre a földmunkánál tartunk, ami most éppen nagyjából az ugar feltörését jelenti, az ellenségemnek sem kívánom. Centiről centire haladunk. Különféle szerszámokat vetünk be, de a végén csak előkerül a csákány is. Érdekes, mindig a csákány a vége, a döntő szó, a megfellebbezhetetlen igazság. Ráadásul vagy én nőttem meg az elmúlt hetekben, ami szinte kizárt, vagy ennek a példánynak lett rövidebb a nyele, ami szintén valószínűtlen, mindenesetre úgy érzem magam, mint a hét törpe egyszerre, a hangulatom Morgóé és Vidoré között ingadozik. Nem baj, legalább nem kell este ringatni, ha nem ennyire jó a Villarreal–Liverpool meccs, el is alszom ülve. Azért ez a Villarreal nem kutyafüle, az ötvenezres városban harmincezren kint vannak a stadionban, és bár a végén a csoda ezúttal elmarad, úgy ünneplik a játékosaikat, mintha győztek volna. Mert egyébként győztek, ha kikaptak, akkor is. 

Május 4.

Tényleg május a legszebb hónap, minden virul a kora nyárban, tele ígéretekkel. Mária hava a legszebb arcát mutatja. Késő délután némi lelkiismeret-furdalás kíséretében (többnyire a sötétedés hajt be a házba) eldobjuk a csákányt, és idén másodjára lemegyünk a Balaton-partra. Remek ötletnek bizonyul. Töltekezünk. A magam részéről először egy lavórnyi csülökpörkölttel és fél liter szódával, aztán a látvánnyal. Előszezon, sőt tán szerencsére még az sem, hétköznap szaladgáló kutyákkal és mindenféle madarakkal. Etetem a verebeket. A türkiz (kék-zöld) vízen kacsák és hattyúk. Megjöttek a fecskék. A létszámukat tekintve már tavaly is akadtak biztató jelek, mintha valamivel többen lettek volna, mint a megelőző években, és talán folytatódik a tendencia. Mindenesetre nem tűnnek levertnek a hosszú út után, őrült cikázást rendeznek a víztükör felett, mindenféle rovarok lárváinak legnagyobb bánatára. Jön egy autó. Kiszáll egy férfi és elővesz belőle egy kerekesszéket. Gyengéden kiemeli az utasát is, egy nőt, és elhelyezi a székben. Elfoglalják a helyüket az egyik asztalnál. Isznak egy pohár bort és nézik a Balatont. Elkalandoznak a gondolataim. Mindent elborít a jellegzetes, csodás Balaton-illat. Otthon még megöntözöm a kertet. 

Május 5.

Megkezdem a felkészülést a Giro d’Italia kerékpáros körverseny magyarországi szakaszára. Az erőnléti edzések (csákányozás) után beszerzem a legszükségesebbeket és magamra zárom a kaput. A mezőny ugyanis átvonul a falun, ahol élek, valamint a fél környéken. Vasárnap, amikor amúgy is alig lehet közlekedni a turistáktól. Én ezt az egész kaotikus cirkuszt körülbelül annyira értem, mint a Forma–1-et, tehát semennyire. Mindegy, nem is nekem találták ki és majd elmúlik ez is.