Csigalépcsőn a királyi lakosztálytól, ahol Ferenc József és Sissi megszállt

A Vörös-torony 1847-re készült el, egyes feltételezések szerint kilátóként és csillagvizsgálóként is használhatták, utóbbiként valószínűleg csak a XIX. században. Manapság a Bakony tájaira nyílik innen szép kilátás: a lokálpatrióták, a helyiek az általuk sokat koptatott utcákat, a számukra kedves épületeket fedezhetik fel a magasból, a messzebbről érkezők a völgyben fekvő kisvárost hamarabb megismerhetik. Nagy teraszára a felújításkor járólapok kerültek, a kovácsoltvas korlátokhoz üveglapok. Az itt dolgozóktól megtudtuk, vannak, akik direkt különböző időjárási körülmények között, különböző napszakokban felmennek a toronyba, esőben, szélben és napsütésben, délelőtt és estefelé. Nemrég még az őszi színek nyújtottak megkapó látványt, most az adventi díszek, és mivel a fák lombjukat vesztették, több mindent látni, s majd a tavaszi zöldülés idején is jó lesz megcsodálni fentről a várost, mindig más-más képét mutatja a környező hegyekkel együtt.

A magasból szemlélődés szemszöge, a feljutás az emelkedettebb szintre szép szimbólum. Ha kanyarogva feljutunk a Vörös-toronyba, a toronyóraszintre, a bazilika templomtornyaival egy magasságba, a természet nyugalmából és a szerzetesek évszázados lakhelyének lelkiségéből meríthetünk. Bérczi L. Bernát, a Zirci Ciszterci Apátság apátja erről így fogalmaz: „A cél, a rendünk lényege létrejötte óta nem változott. Életformánk utolsó szegletében is Istenhez szeretnénk közelebb kerülni, ez hatja át minden tevékenységünket. Munka közben is Istent keressük. A monostorban lakó minden szerzetes erre adta az életét. Ez az alap. Ha közösségünk jól működik, az Istennel megélt egységből kiindulva tudunk adni másoknak, megmutathatjuk a turizmus, a kultúra, az oktatás és a lelkiség területén mindazt, amit életmódunk révén kaptunk. A természet, a csend szépségében meg lehet nyugodni, ebből mindenki annyit merít, amennyit akar, amennyit szeretne. Magával vihet egyfajta enyhülést, amitől boldogabbnak vagy könnyebbnek érezheti az életét. Mi Istenre építjük életünk minden oszlopát, minden munkánkat, hivatásunkat. E téren utat mutathatunk, segíthetünk másoknak. Az információs áradat helyett a csendben mély és személyes istentapasztalatra tehet szert az ember."