A barkóscinege lett az év madara

Az MME tájékoztatása szerint a tavaly nyári internetes lakossági szavazáson a legtöbb voksot a barkóscinege kapta, így 2023-ban ez a faj lett az év madara. A barkóscinege eurázsiai elterjedésű madár, Európa a faj elterjedési területének csak 15 százalékát teszi ki. Világállománya 1,5-3 millió pár, a magyarországi állomány 5400-6300 pár közé becsülhető. Életét a természetes és a mesterséges halastavak, mocsarak, árterek, más vízállások nádas-gyékényes növényzetében tölti. Fészeképítési sajátossága miatt különösen kedveli a kiterjedt, akár több kilométer széles nád- és gyékényszegélyeket, ahol a védett (nem aratott) belső részeken vagy a keskenylevelű gyékényesből kiálló több éves avasnád-foltokat talál. Védett madár, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.
Az év kétéltűjét, illetve hüllőjét viszont nem lakossági szavazás, hanem az MME Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya választja meg immár 2012 óta. Ezúttal az alpesi gőtére esett a választás, tavaly a homoki gyík, előtte a zöld varangy lett a hüllője, illetve kétéltűje. Magyarország középhegységeinek hűvös, csapadékos mikroklímájú élőhelyeinek kisebb tavaiban, tócsáiban szigetszerűen előforduló alpesi gőte az egyik legritkább, kevésbé közismert magyarországi kétéltű, szórványos előfordulásának köszönhetően kevesen találkoznak vele. Előfordulási helyein leggyakrabban kisebb tavakban vagy tócsákban látható. Álló helyzetből rápillantva a sekély vízben úszó vagy a fenéken pihenő „minisárkányokra”, elsőre talán nem tűnnek különösebben megkapó jelenségnek. Közelebbről azonban szembetűnik pompás küllemük. Kontrasztos színeivel és mintázatával ugyanis az alpesi gőte hazánk farkos kétéltűinek egyik legszebbje. Védett, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.
Az idén indult Év lepkéje akció első lakossági szavazását 2022-ben Magyarország egyik legikonikusabb nappali lepkéje, a fecskefarkú pillangó nyerte a három jelölt közül. A fecskefarkú pillangó világszerte elterjedt faj, csaknem az egész északi féltekét benépesíti. A magyar tájakon országszerte előfordul, bár a hegy- és dombvidékeken gyakoribb.