Tollfosztás otthonkában

A kultúrházban közel húsz asszony gyűlt össze otthonkában, fejkendőben, örülve az alkalomnak, hiszen már vagy negyven éve nem fosztanak tollat a faluban. Akkoriban minden háznál volt baromfi, ma pedig már csak néhol vannak kacsák, libák egy-két helyen, de a tollra sajnos már egyre többen allergiásak a fiatalok közül. Az asszonyok némelyike maga is rendszeresen részt vett a tollfosztásokon, amelyeket a házaknál tartottak, többször akár egy héten át, minden este egybegyűlve. Olyankor jókat beszélgettek, nótáztak, de eszem-iszomra csak az utolsó esten hívták meg a tollfosztókat a háziak. 

Most is volt mit harapni a munka szünetében, a hagyományos sütemények, például hájas tészta mellett ott volt a már divatos kókuszos szelet, a pogácsába pedig friss medvehagyma került. De ahogy régen, úgy most is akadt finom szőlőbefőtt, aszalt gyümölcs, innivaló, és a régi tollfosztós nótáról szintén lefújták a port, miközben fél szemmel a vásznon tollfosztásokról készült archív képeket, felvételeket láthattak. 

Kiderült, hogy régen a tollat fosztó lányoknak udvarolva a tréfálkozó férfiak verebeket reptettek a szobába, hogy szerteszét szálljon a toll, ebből mégsem volt sértődés, viszont kiderült, hogy a hölgyek közül valakinek udvarlója akadt. Akkoriban inkább a liba tollát fosztották, mivel az tisztább volt és az illata is kellemesebb, mint a kacsáé. A fosztás során arra kellett ügyelni, hogy a toll hegyes vége ne kerüljön a pehely közé. A toll száráról, a csutáról lefosztott pelyhet gyűjtötték össze most is a tollfosztó asszonyok, akik szeretnék minden évben megrendezni a közösségi tollfosztást, amelybe ezúttal a fiatalok ugyan kevesen kapcsolódtak be, de remélik, hogy később többen lesznek. A megfosztott tollból a tervek szerint az újszülöttek családjainak készítenek jelképes ajándékot, apró párnát.