Érezni és átélni a Szentlélek ünnepét

Különös ünnep a pünkösd. A másik két nagy ünneptől is különbözik. A karácsony közel áll hozzánk, a gyermekközpontúsága miatt is. Felfogható, örvendetes tény: valaki megszületett nekünk, értünk. A húsvét is személyesen fontos, mert mindannyiunknak szembe kell néznünk a gyásszal és a halállal. Húsvét segít, mert biztató jövőről beszél akkor is, amikor emberileg már nincs remény. A karácsonyt és a húsvétot jobban véljük érteni, de pünkösd nélkül ezeket nem lehet igazán felfogni. Pünkösd kell ahhoz, hogy ezek személyessé váljanak, máig ható, számunkra is fontos, életünket formáló hit legyen. A testben megszületett és testben feltámadt Jézus ünnepe után megfoghatatlan a pünkösd, a Lélek ünnepe. Érthetetlen. Nem is érteni kell, hanem érezni és átélni, véli a lelkész.

– Sokszor elgondolkodom azon, milyen lehetett a tanítványoknak mennybemenetel ünnepe és pünkösd között. Mikor elment Jézus közülük, és azt látták a tanítványok, hogy eddig ott volt köztük, megmondta, mit csináljanak, bátorította őket. Azt mondta, küld majd valakit maga helyett. A tanítványok vártak valami jóra, mert Jézus megígérte, hogy jó következik, ők ezt elképzelni se tudták. Amikor eljött pünkösd ünnepe, és megérkezett a Szentlélek Úristen ajándéka, megváltozott minden. Ugyanazok az emberek voltak, mégis egészen mások, mert hirtelen tudták, hogy mit kell tenniük. Bátorságot kaptak arra, hogy kimenjenek a néphez és szóljanak, bölcsességet, hogy tudják, mit kell mondaniuk, és képességet arra, hogy azt úgy mondják el, hogy mindenki értse. A pünkösdi lélek ajándéka, hogy megtalálják a helyüket, küldetésüket; értelemmel, küldetéstudattal telik meg az életük, életüket se sajnálják odaadni.

Zsednai Józsefné beszélt arról, hogy a Szentlélek munkáját, a pünkösdöt, a Szentháromságot többféle hasonlattal próbáljuk megfogni. Keressük a párhuzamokat. Mondjuk, hogy a Szentlélek tűz, a bibliai történetben ott vannak a lángnyelvek. Tűz, ami kiégeti belőlünk a szemetet, ami értéktelen, nem oda való. Isten szólni akar és tüzet gyújtani a lelkünkben, felhevíteni, lelkesíteni. Olyan jól el tudjuk oltani ezt a tüzet, amikor kimegyünk a templomból, mondja a lelkész. Használhatjuk a víz hasonlatát, ahogy a 240. énekünk is szól: „Záporodra várunk. Öntözd meg egyházunk mezejét, ne késs! Hull a mag, az ige, de szent cseppjeidre szomjas a vetés”. Bármivel próbálnánk értékessé, használhatóvá tenni az életünket, bármilyen más lélekkel, csak a Szentlélek alkalmas az életünket kiteljesíteni, hogy az az Isten szerinti rendelését be tudja tölteni.

A tanítványok erőt kaptak, amikor eljött a Szentlélek. Meg mertek szólalni, tudták, mit kell mondani. Feszítette őket belülről, túlcsordult az, amit kaptak. Jézustól kapták a bátorságot, hogy elmondják azt, amit tapasztaltak.

– A Szentlélek mindig megadja, hogy mit kell mondani. Betegségben, gyászban, bajban, akár döntéshelyzetben is, hogy merre menjek. Megvilágosítja Isten, melyik a jó út, ne arra menj, hanem erre, most ne szólalj meg, mert amit mondanál, az nem épít, hanem rombol. Isten Lelke sokszor úgy működik közöttünk, hogy magunk is meglepődünk: megállít egy bántó mozdulatot, belénk fojt egy sértő szót, szánalmat ébreszt harag helyett, vigasztalást ad a szánkba és szeretetet az addig közömbös szívünkbe, bölccsé tesz, türelemre int, higgadt döntésre segít, békességre vezet, megerősít a jóra, hitet és reménységet ébreszt. Élvezem a saját hivatásomban, hogy egy gondolat, amit el kell mondani, nem az én agyamból pattan ki, hanem azt a Szentlélek Úristen érlelte meg. Nekem is öröm elmondani, az újdonság erejével hat, érzem a Lélek erejét. 

Pünkösd az egyház születésnapja. Péter igehirdetése nyomán háromezer ember megtér, létrejön az első gyülekezet, a gyülekezetet az ige hozza létre a Szentlélek által és tartja fenn azóta is. Ha csak emberi próbálkozás lett volna, a keresztény egyház ma már nem létezne. A világnak ezen a felén fogyunk, de az Úristen tartja az egyházat, a gyülekezetekben munkálkodik a Lélek, erősíti, teremti, újjászüli a hitet, itt-ott van ébredő hit is, a fogyás mellett bekapcsolódó tagokról is beszélhetünk. Az ige és a Lélek együtt dolgozik, a Lélek tud a lelkiismereten, testvéri szavakon keresztül hatni, az Úristen leleményessége, hányféle módon ér el hozzánk. 

A lelkész beszélt arról is, hogy Isten nem hagyja a nyáját elveszni. Egyház lesz, az Úristen nem engedi az övéit elfogyni, ez nyilvánvaló ígéret. A hitet is a Szentlélek Úristen teremti, de az, hogy van feltámadás és örök élet, és egyszer találkozunk, nem fér bele az emberi értelembe. Mindent a Szentlélek Úristen segít nekünk elfogadni, ami az értelmen túl van.

– Szeretem az evangélikus egyházban, hogy ki merjük mondani, ha valamit nem értünk. Mert nem érthetjük. Ha az emberi értelmemmel fel tudom fogni, akkor ő nem Isten. Amit nem értek vagy hihetetlen, azt a Lélek segít elfogadni. Úgy szoktam fogalmazni, hogy nem értem, hihetetlen, de működik. Az úrvacsorát sem értjük. Jézus azt mondja, hogy ez az én testem és ez az én vérem. Mi nem értjük, de ha Jézus mondja, akkor ez az. Nem értem, de elfogadom és működik. Amit az úrvacsorának el kell végezni, azt elvégzi az ember lelkében. Ha a lelkem vágyik rá, Isten közelségére, Isten vezetésére, áldására, akkor megérzem a Szentlélek munkáját.