A természet különös csodái a gubacsok

A gubacsok korábban – közepüket kivájva – az úttörőnyakkendő ékeként voltak ismeretesek. 

A gubacsokat a gubacsdarazsak hozzák létre, mégpedig úgy, hogy a szülő a kocsányos tölgy rügyét megszúrva elhelyezi benne a  petéjét. A kikelő lárva a kibocsájtott kémiai jelek révén elindítja a rendellenes szövetburjánzást, amely folytán létrejön a kerek képződmény. 

A lárva egy belső kamrában fejlődik, a külső, kemény burok megvédi az ellenségektől, a belső, puha szövet pedig a táp­anyagként szolgál. Léteznek egykamrás gubacsok is, amelyekben csak egy lárva él, de többkamrásak is, amelyekben akár száz is. 

A gubacson lévő piciny lyuk arról tanúskodik, hogy a kifejlett rovar elhagyta otthonát. A tölgyfákon eddig kétszáznál több különféle gubacsot találtak.

A gubacsok formája sem véletlen, a kitüremkedő kis részek, vagyis a rózsagubacsdarázs gubacsának tüskéi, szőrei többek között a parazitoid életű fémfürkészek ellen szolgálnak, önvédelmi célzattal. Ugyanis a gubacsdarazsaknak léteznek társbérlői, amelyek bele­rakják petéiket a gubacsokba; ezek a gubacsdarazsat elpusztítva élnek tovább a gubacsban. 

Régen keresett volt a gubacs, az erdészek jelentős mellékjövedelemre tettek szert gyűjtéséből a XIX. században. Kereskedelmi céllal gyűjtötték, és idegen országokba szállították, bőrcserzésre, tintakészítéshez valamint textilfestésre is felhasználták. Gyógyhatása is ismert: a kettémetszett nyers gubacsot vérző sebre helyezték, a benne lévő tannintartalom miatt sebösszehúzó és fertőtlenítő hatást váltott ki.