Gizi mama levele

„Én, Fenyvesi Árpádné (született Kondor Gizella) 1941. november 25-én, Szombathelyen láttam meg a napvilágot mindenki örömére. Szelestén éltünk a szüleimmel és húgommal, Marikával. Sajnos 14 éves koromban félárván maradtunk, így a család apróbb-nagyobb terhe rám maradt, emiatt a nem volt lehetőségem a továbbtanulásra. Édesapán szabómester volt, emellett állatokat tartottunk, és mezőgazdasággal is foglalkoztunk. Csodaszép évek voltak! 1959-ben, alig 18 évesen kerültem Sólyba, amikor feleségül mentem Fenyvesi Árpád géplakatoshoz. 1960-ban megszületett első lányunk, Éva, 1966-ban pedig második lányunk, Anikó. Háztartásbeli voltam, anyósomat és más idős embereket ápoltam a faluban, és gyerekekre vigyáztam. Időközben elfogadtam a sólyi római katolikus iskolakápolna gondnoki feladatait, így 1959-től én lettem az „oltári segédmunkás”. A mai napig ellátom ezt a feladatot, immáron 64 éve, igaz, egyre nehezebben az egészségi állapotom miatt, de hála Istennek, nagyon sok segítséget kapok a helyi asszonyoktól. Köszönet nekik! 1972-től 1996-ig, nyugdíjba vonulásomig a 303. Ipari Iskolában dolgoztam Fűzfőgyártelepen takarítóként, majd portásként. 2005-ben megözvegyültem. Ez idő tájt még aktívan jártam dalkörbe, falunapra, férfinapra, nyugdíjasklubba, kirándulásokra, zarándoktúrákra. Mindenhova nagy szeretettel mentem, és mindenhol nagy szeretettel fogadtak, és persze vittem magammal a frissen sütött kifliket – mindenki nagy örömére. Sajnos az egészségi állapotom már nem teszi lehetővé, hogy ilyen aktívan részt vegyek a falu közösségi életében, így egy-egy rendezvényem már csak akkor tudok részt venni, ha „sofőröm” van. Ezúton is mindenkinek köszönöm, aki eddig is fuvarozott! Itt vagyok közel 83 évesen, csak a jókedvem, a hitem el ne hagyjon!

Puszi nektek! Mindenki Gizi mamája, a kiflis néni”