Paradicsomkirálynak hívják a háta mögött

Éves átlagban 350 kiló összejön

Már a palántázás is egész napos tevékenység, ilyenkor keményen adminisztrálok, minden dobozon feltüntetem, milyen fajtát ültettem bele, majd 15-20 napig lámpázom, locsolom őket, de ekkor még a házban vannak megfelelő hőmérsékleten.

A munka dandárja a pikírozásnál, a szétültetésnél lesz, úgy a huszadik napon, amikor a harmadik-negyedik sziklevél előbújt, és amikor szabit veszek ki kimondottan ezért. Aprólékos munka, hisz 900 pohárra kell ráírnom a fajtaneveket. Magokat szerzek be, vannak ugye őstermelők, akik kizárólag kiszárított magokat árulnak, ezekből válogatok, lehetőleg úgy, hogy minden egyes célra és mindenki kedvencét megtermeljem. Pikírozás után a kertben lévő egy centi vastag polikarbonátból épített palántázó melegházamba úgy ezer palántát el tudok helyezni, azokat nevelni. Éjszakánként infrapanellel fűtöm a melegházat, hogy amíg jöhetnek fagyok, biztonságban legyenek a tövek, aztán május második hétvégéje a legalkalmasabb az ültetésre. Idén azt tapasztalom, s mások is jelzik, hogy lassú az érés, kevesebb a termés, mint egy átlagos évben, hiszen a tavasz és a nyárelő olyan volt, amilyen, de semmiképp sem kedvező. Laci elmondja, évente átlagban összejön a közel 350 kilós termés kizárólag a a háznál, a kertben, jelenleg 123 fajta paradicsomot nevel. – Egy részét felhasználjuk étkezéshez, lecsóhoz, befőzésre. Ami marad, az meg az ismerősök körében talál gazdára.

Ragaszkodás a természeteshez – na meg egy nagy ötlet

Nincs biokert-minősítésünk, bár lehetne, viszont elmondhatom, teljesen vegyszermentesen kertészkedem, nem használok semmit, ami nem természetes. A tápanyagot lótrágyával pótolom, a poloskák elleni védekezéshez pedig csalánleves ázalékokkal öntözöm a leveleket. De felhasználom a növények saját leveleit is, amit tápanyagként hasznosít a paradicsom. Saját magát táplálja, körforgás-szerűen. Mindezekkel együtt úgy gondolom, igen magas minőségű zöldségeket állítok elő, ezek mind megjelenésben, mind ízben, színben gasztronómiai élvezeteket nyújtanak azoknak, akik hozzáértők, de azoknak is, akik kevésbé vagy egyáltalán nem foglalkoznak kertészkedéssel. Van egy nagy-nagy elképzelésem, ötletem. Össze kívánom gyűjteni azokat a veszprémi és környékbeli termelőket, akik olyan magas minőségű terményeket-termékeket állítanak elő, amiből egy gasztronómiai közösséget hoznánk létre, hogy a környékbeliek egy – találtam erre ki egy jó szót – „Veszprémikum” minősítést kapnának, a Hungarikum példájára – dobja fel nagy ötletét Laci, amiben bizony lenne fantázia! – Nézd, amikor elkezdtem, valami olyat akartam csinálni, amire az emberek felkapják a fejüket, azt mondva, húha, ez igen! Mert olyan dolgot kezdtem el, amit elsőként terveztem-valósítottam meg a környékben, s nem mondhatni, hogy mástól lestem el.

Meggazdagodáshoz kevés, de ügyeskedéshez pont jó

Az ötlet bejött. De vajon fajtaszámban, méretekben meddig lehet még fejlődni egy családi ház kertjét nézve? Laci szerint akár hatszázfajta paradicsommagot is összevásárolhatna, az alföldi gazdálkodók több száz hektáron könnyen megvalósíthatnák, viszont egy dunántúli vármegyeszékhelyen, ami ráadásul nem kimondottan agrár-környék, már a mai eredményt elérni is óriási siker.

Meg is kérdezem, hogy érzi, sikeresnek tartják emiatt a ismerősei? – Tudod, hogy az ember már elkezdje, majd erre a szintre felhozza ezt a dolgot, kell egy fokú megszállottság, fanatizmus, óriási kitartás, kreativitás, elszántság, no meg szakmai hozzáértés, ami folyamatosan alakul ki. Nekem viszont ez kifejezetten egy példamutatás. Az egészhez kell azért valami inspiráció, amit egyik barátom ad, aki szakács. Közösen készítünk extraságokat, például különleges csiliszószokat, mártásokat, önteteket, amiket ő a konyhán szintén sikerrel és örömmel felhasznál.

Úgy próbáltam összerakni az életemet, hogyha leteszem a munkámat, hazajövök és elbogarászok itt, de ezt már úgy osztom be, ahogy tudom és akarom. A családom támogatását szerencsére megkapom ehhez. A kertészkedéshez való dolgok, még az egyszerű karó is iszonyatos sokba kerül, és sok mindenre szükség van, így az idehaza kertészkedésből meggazdagodni nem lehet. Ügyeskedni viszont igen. Nem azt nézem, anyagilag hogyan jövök ki, hanem azt, hogyha esténként kiülök vacsorázni a kertbe, s leszakítok egy saját magam által megtermelt paradicsomot, az fantasztikus érzés. De mégis, mindent összevetve olyan hobbi ez, ami nem lehet veszteséges, mert igényel ugyan beruházást, de ha a végtermék, az érett paradicsom frissen az asztalra kerül, az a kellemes élményen túl visszahozza a belefektetett költséget, munkát, energiát, fáradságot és tudást.

Miczák László nagyjából 10 éve foglakozik paradicsom-termesztéssel és kísérletezéssel, édesapjától tanult jó pár fogást, de nagy részüket megbízható szakirodalomból böngészi a neten, telente. Aztán amit eltervez, azt tavasztól igyekszik megvalósítani. S ha egyszer bejött, másik évben újra megpróbálja.

Hisz még a királyok is folyton tanulnak. Hát még a „királyok”…