Egy híján húszat nekik! – egy vár és győztes védői

Mert a vár nem nagy. De ha figyelembe vesszük a közeli szűk utcák középkori hangulatát, évszázadok építési stílusainak fantasztikus együttélését, akkor mondhatjuk: ez igen! Persze, ami szép a szemnek, még nem biztos, hogy érdekes gondolatnak. Ahhoz – ha csak valamennyire is, de – muszáj ismerni történelmünk ide nyúló szálait. Legalább nagy vonalakban.

Mert miből áll a Jurisics-vár? Igen régi, a tatárjárás utáni alapokból, későbbi gótikus palotamaradványokból, még későbbi reneszánsz fogadószárnyból, tornyokból. Aki lenyűgöző kiállításokra, fegyverarzenálra, pompás látványosságokra vágyik, rossz helyen jár. De akit érdekel egy, a történelem és a szükség faragta erődítmény, annak építészete, története és történelmünk, az igenis jó helyre jött!

Mert mit lát a Jurisics-várba belépő? Találkozik az 1771-ben állított Eszterházy-oltárral. Megfordul a kőtárban, a várkápolnában. Lát középkori fegyvereket, kézbe is veheti azokat, lát ágyúgolyókat, páncélt, sisakot, középkori ruházatot, egy, a XII-XVI. század főzési-étkezési szokásait bemutató földesúri asztalt konyhával és tálalási imitációval, ahol jelmezben még fotózkodhat is. Jár egy lovagi étteremben, és ha még gyerek, játszhat is. Ha az egyes várrészek építészeti jellegében is elmélyedne, gótikus palotarészt csodálhat, reneszánsz ablaksor mellett sétálhat, megcsodálhatja a rendezvényteremként használt impozáns lovagtermet. Számára külön öröm lesz, hogy a vakolatot helyenként szándékosan tüntették el, így boltívek illeszkedését, téglák méreteit, gótikus falfestést, másutt reneszánsz sgraffitót mind-mind szemügyre vehet.

Mert egy épület, ha már történelmi, mutassa meg magát, láttassa eredetiségét, sok évszázados titkait. Ezek majd aztán a látogató képzeletében válnak mesékké – egy idő után maga is elhiszi ezeket, így a valóságban képzeli magát oda, azokba az időkbe, amikor még…

Mert mi is történt akkor, s mikor volt az akkor? Az alsóvár legrégebbi része XIII. századi, a magyarországi várépítés korai időszaka ez. Királyi tulajdonba került a vár 1327-ben, az 1400-as évek első felében pedig a Garai család birtokolta. Ekkor épültek a gótikus részek. Mátyás korában a reneszánsz fogadószárny, és az akkor már erősen átalakított épületegyüttes uradalmi várkastélyként funkcionált. Aztán Jurisics Miklós lett a tulajdonos, egyben a vár védője, hősiesen és sikerrel állva a török rohamot, egy híján húsz ostromot visszaverve maroknyi védőivel! Nem kis teljesítmény… A XVII. században a Széchyek birtokolták, majd a Zrínyiek, ekkor Rákóczi is megfordult a falak között. Nagy idők, nagy korszakok, nagy események, nagy nevek. És itt járunk mi a XXI. században…

Mert a vár jelentősége ezek után hanyatlik, s jön egy tűzvész 1777-ben, ami megpecsételi sorsát – gabonaraktárrá redukálódik a lovagok, vitézek, hősök tetteit dicsérő erőd. Méltó, hogy a vár Jurisics nevét viseli, s méltó a 11 órai harangszó nap mint nap a tiszteletükre. Egy várvédő kapitány, aki kiállt váráért, a hazáért, a keresztény Magyarországért. S egy vár, mely (ki)állt katonáiért.

Mert Kőszeg városát – nem véletlenül – százak, ezrek csodálják. A vár látogatottsága viszont alacsony. Ha a fentiekhez hozzátesszük, hogy volt bizony itt vizesárok, csapóhíd, az elővár épületrészeiben kocsiszín és istálló, van várkapu, várfal és tornyok, amelyek közül az egyikbe felmászhatunk kőszegi panorámát nézni, ha elmondjuk, hogy a városban az alpokalji klímával a nyár is könnyen elviselhető – talán tettünk valamit a magunk módján, hogy még többen jöjjenek, lássanak, győzzenek – éljék át képzeletben Jurisicsék, a magyarok egykori győzelmeit. Így, mindezt együtt magunkévá téve lesz a kőszegi vár élményvár, ahol az élmény mindenkire vár. A fantáziánkat pedig ne hagyjuk otthon. Szükség lesz rá!