Méhhotel Majának hálából – sok szolgáltatást kapunk a kis szorgosoktól, viszonozhatjuk szekrényes darázsgarázzsal

A méhpanzió szobáiban, azaz egy-egy kémcsőben vizsgálják a kutatók a rovarok szaporodását, és talán épp ezek mintájára terjedt el a darázsgarázs, a méhhotel divatja, a beporzóknak kialakított szállások gyakorlata. Könnyű ezeket elkészíteni, és most érdemes nekiállni. Elég hozzá egy fakeret vagy egy papírdoboz, esetleg egy műanyag palack, s hozzá a rejtekhelyet biztosító tobozok, nádak, fadarabok. Az is elég lehet, ha egy farönk szeletébe lyukakat fúrunk. Az már csak plusz dizájnelem, ha tetejére tetőszerkezetet illesztünk. 

Ahogy már többször írtunk róla a környezetvédelemmel foglalkozó cikkeinkben, beporzás nélkül nincs termés, nincs mag, nem lenne mit ennünk. S ezt a feladatot, a pollen áthordását az egyik virágról a másik bibéjére, a növénymegtermékenyítést jórészt a rovarok végzik (a termesztett növények háromnegyedénél). Másoknál a szél, a víz segít ebben, a trópusokon a denevérek, a kolibri. Nálunk főleg a háziméh, továbbá a hártyásszárnyúak, a zengőlégy, a lepkék, a bogarak. Az utóbbi években fajgazdagságuk és számuk drámaian csökkent, kevesebb döngicsél belőlük, kevesebbet fog meg a szélvédőnk. A vadméheknek is tömegei tűntek el, ez a táplálkozási láncot közvetlenül érinti, a madaraknak kevesebb a betevőjük. Az ok az élőhelyek változása, megfogyatkozása, az urbanizáció, a növényvédő szerek használata, amire még ráfejel a klímaváltozás. 

Mi is változtathatunk kicsit a gyakorlatunkon, hogy egyensúlyba billentsük a rossz irányú tendenciát, elkészíthetjük, kihelyezhetjük a szekrényes rovarhotelt, a barkácsolás ráadásul kikapcsolódás. Most van ennek a szezonja, erről a LikeBalaton írt a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesületre hivatkozva. A szakértői tájékoztatás alapján a rovarotthon kerülhet akár teraszra, erkélyre, ablakpárkányra, balkonládák szomszédságába. A keleti–déli tájolás a legjobb a közvetlen napsütés miatt. A jövés-menés megfigyelése szórakoztató.

A magányos fajok ujjnyinál vékonyabb járatok védelmére bízzák utódaikat. Ezekbe a nőstény méhek nektárt és virágport, a darazsak megbénított ízeltlábúakat halmoznak fel, erre petéznek, majd a bölcsőket sárdugóval zárják le. A kikelő lárva a táplálék elfogyasztását követően bebábozódik, végül a kikelő kifejlett rovar átrágja magát a sárdugón, és megkezdi néhány hetes felnőttéletét. Ilyen bölcsőkamrákat nagyon egyszerűen biztosíthatunk számukra.

Az Európában élő mintegy kétezer beporzórovar-faj többsége a méhek, ezen belül is a magányosan élő fajok közül kerül ki, így ezek nélkülözhetetlenek a vadon élő és a termesztett kultúrnövények beporzásában, amit a házi méhek egyedül nem képesek elvégezni. Ám hiába építünk méhhotelt a kertünkbe, ha a lekaszáljuk közelében a füvet, akkor nem lesz a lakásuk mellett éttermük a kis beporzóknak. Praktikus ezért és szép is a nyírásra szánt területeken virágos gyepfoltok, méh- és lepkelegelők meghagyása, ezek a fészket elhagyó madárfiókáknak is búvóhelyet biztosítanak.