A húsvét mindig döntést jelent

– Az egyházi év legnagyobb ünnepéhez közeledünk. Hogyan készült az ünnepre az egyházmegye, plébániák, iskolák?

– A nagyböjti idő húsvét ünnepére készít fel. Azt akarja, hogy méltó módon ünnepeljünk. Ehhez szükséges, hogy bűnbánatot tartsunk, a megtérés és megújulás szándékával készüljünk Jézus halálára és feltámadására. A nagyböjti idő abban is segít, hogy felfedezzük saját emberi méltóságunkat, mert sokszor a gyengeség, a konfliktusok, békétlenség, az élet terhe elveszi tőlünk ezt a méltóságot. A nagyböjt kialakított gyakorlatai — lelkigyakorlatok, katekézisek, keresztút-járás, a közös szentgyónás — abban segítenek, hogy ezt az istengyermeki méltóságot — ami az ember méltóságának alapja —, újból felfedezzük. Ezért jó, hogy ezek az alkalmak sok plébánián megtörténtek. Nagyon örülök, hogy az iskolákban, óvodákban is készültek programokkal és annak is, hogy a felkészülésben a karitászunk is aktívan részt vett, ahol tartós élelmiszergyűjtéssel a kárpátaljai és ukrán menekülteket segítettük.

– Ön miről tanított a lelkigyakorlatokon?

– A személyes döntés szükségességét és erejét hangsúlyoztam. Az életünk — a keresztség okán — Krisztushoz kapcsolódik. Mindig döntést kell hozni. Vagy elfogadom életem urának, vagy elfogadom az ő tanítását, vagy nem, nem cselekszem azt. Döntenem kell az élet mellett, saját életem mellett, naponta Jézus Krisztus tanítása mellett. Döntenem kell a szolgálat és az alázat mellett: úgy akarok szolgálni, hogy elfogadom a tőlem kívánt áldozatot is. Ez a szolgálat — ami húsvétkor a lábmosás szertartásában emelkedik ki — tanít bennünket Jézushoz hasonlóvá válni. Döntenem kell az egyház mellett, testvéreink mellett, akik Jézushoz kapcsolják az életüket. Ezen döntéseket nem halaszthatjuk, nem kerülhetjük meg, bár a mai ember ezt szeretné. Abban a nagy változásban, amiben élünk, nagyobb jelentősége van a döntésnek. Az emberre ma naponta egyre több döntési pozíció nehezedik. Ez megviseli az embert, különösen akkor, ha nem világos értékrend alapján él.

– Személyes életünk döntései vajon mennyire számítanak a sokszor megtapasztalható — olykor felfokozott – társadalmi-, politikai hangulat és akár a háborús konfliktusok alakulásában?

– Döntéseinkkel egyértelműen hatással vagyunk mások életére, ahogy mások döntései hatással vannak ránk is. Az én döntéseim nemcsak az enyémek. Ez a tény kiemeli és felerősíti a konkrét döntések felelősségének kérdését és azt, hiszem-e, hogy az egyéni életem, egyéni döntéseim, annak következményei hatással vannak a társadalomra is. Ilyenek akár a háborúval kapcsolatos döntések és az abból fakadó cselekedetek is. Ha békét akarunk teremteni, próbáljuk a békességet megteremteni szívünkben, majd ott, akik között vagyunk. Ez hatással van, hatással lesz a társadalmunk egészére, hatással lesz az oly sokszor egymásnak feszülő világra is. A döntések egyik igen speciális és érzékeny formája a politikai döntés. Ezt a területet érzékenyen — és csak minden ismeret birtokában — kell és lehet kezelni.

– A nagyhét virágvasárnap kezdődött, idén másodszor rendezték meg az élő passiót, ön is részt vett benne.

– Azt szerettük volna, ha a város, az egyházmegye hívei együtt tudják átélni Jézus szenvedéstörténetét. Ez a fajta passiójáték a középkori misztériumjátékok szövetébe illeszkedik. Úgy jelenít meg egy misztériumot, hogy közben teljes valónkban bevon bennünket. A szereplők játszanak, de közöttünk vannak, mi pedig közöttük. A játék a mindennapi életterünkben történik, ahogy a misztérium — Isten titka — ma is a mi életünkben történik. Fontos, hogy beengedjük életünkbe Jézus szenvedését, halálát, feltámadását, hiszen mi is ugyanazokkal az elemekkel küzdünk, amit ő átélt és átél. Jézus nemcsak erőt ad a mindennapi terheink hordozásához, hanem valójában ő maga hordozza, ő maga éli végig bennünk a küzdelmünket. Idén — sokkal több segítő és szereplő — 150 önkéntes vett részt aktívan a szenvedéstörténet megelevenítésében. Érkeztek az egész főegyházmegyéből, még akár Keszthelyről is.

– A szertartások nagycsütörtökön olajszentelési misével kezdődnek.

– Az egyházmegye papsága részt vesz az olajszentelési misén, együtt imádkozunk azokért az olajokért, amelyeket megáldunk és amelyekkel a keresztelendőket, bérmálkozókat, betegeket tudjuk megkenni, Isten szeretetének jeleként. Ezen a misén évről évre az egyházmegye papsága a hívek jelenlétében megújítja ígéretét. Ez nemcsak a papságnak fontos, hanem azoknak a híveknek is, akiket ők szolgálnak, hiszen ekkor kiemelkedik a papság szentsége. Este megtörténik az utolsó vacsora emlékezete: Jézus megalapítja a legszentebbet, az Eucharisztiát, lehajol és megmossa a tanítványai lábát. Ez a kettő ugyanazt az isteni gesztust emeli ki, hogy ő jó, irgalmas, lehajol hozzánk, végtelenül szeret bennünket. Csütörtök este egy hagyományos, de Veszprémben új imaformát szeretnénk jelenvalóvá tenni, az úgynevezett sötét zsolozsmát, ahol a nagycsütörtöki szertartás után Jézussal virrasztunk. Ez a forma ószövetségi zsoltárokat, egyházatyák írásait, szentírási szövegeket tartalmaz imádságos, olykor énekes formában. A szertartás alatt a — Jézust és az apostolokat jelképező — gyertyák fénye mellett imádkozunk, így helyezzük bele magunkat a Getszemáni-kertben szenvedő Krisztus lelkületébe.

– Majd jön nagypéntek, Jézus halálának napja.

– Nagypénteken átéljük Jézus szenvedéstörténetét, hódolunk a Szent Kereszt előtt. Ő nemcsak a világegyetem üdvözítője, megváltója, de az én életem megváltója is. Ezt fejezzük ki, amikor a már leleplezett feszületet felemeljük és a hívek hódolattal jönnek, s megköszönik Isten jóságát. Nagyszombaton Isten csendjébe helyezkedünk. Valójában ez nem a némaságnak, hanem a hitnek az ideje. 

És mert ő valóban feltámadt, nekünk is örök életünk van. Így kezdjük el a nagyszombati szertartást, a fény liturgiájával, ahol a feltámadt Krisztust jelképező gyertyával vonulunk be. Óriási a szimbolikus jelentése. Egy gyertya piciny fénye adja az összes fényt. Imádkozzuk az öröméneket, újraolvasva az ószövetségi olvasmányokat, eljutunk a feltámadás meghirdetéséig, majd keresztségi ígéretünk megújításáig. Idén a szertartás részeként több felnőtt veszi fel a keresztség szentségét. Szentmise után rövid körmenet lesz a várban.

– Húsvétvasárnap a hagyományos köszöntéssel köszöntik egymást: Krisztus feltámadt! Valóban feltámadt!

– A megújult lélek örömével tekintünk egymásra és tudjuk azt mondani: nem az vagy, akit én a homályos szemeimmel, korlátaimmal, bűneimmel láttalak, hanem az, akinek a Jóisten megteremtett. A kapcsolatainkat is megújítja az ünnep. XVI. Benedek pápa egyik enciklikája mondja: a keresztény lét kezdetén nem egy filozófiai felismerés, nem egy morális döntés, hanem egy találkozás áll. Találkozás a Feltámadottal, Jézus Krisztussal. Ez új erővel tölt el, új látásmódot ad. Ez vezet oda, hogy képes vagyok megújítani a döntéseimet. Honnan van ehhez erő, motiváció? Onnan, hogy Krisztus feltámadt, ami halott volt, az életre kelt. Ez igaz bennem is.