Segítsük a búbospacsirtákat!

Ennek példája, hogy a nagyvárosokban még a lakótelepi társasházak lapos tetején is költ, továbbá gyakran megfigyelhetők a nagyobb autóparkolókban táplálékot keresgélő egyedei. Európai állománya szinte mindenhol csökkenő tendenciát mutat, kivéve a kelet-európai országokat, amelyekben – hazánkhoz hasonlóan – stabil populációval bír.

Néhány hazai gyűrűzési adat áll csak rendelkezésre, ami alapján megállapítható, hogy télen csak néhány kilométerre kóborolnak el a párok a költőhelyüktől. A nagy havazások idején megfigyelhetjük, amint az utak mentén a kiszóródott magot szedegetik, továbbá ekkor behúzódnak a baromfiólak környékére is. 

A településeken telelő búbospacsirtákat a talajra szórt kukoricadarával, ocsúval, apró magvakkal etethetjük a téli időszakban. Ezt a gondoskodást lágyan gurgulázó, halk énekükkel hálálják meg nekünk. Gyakran az enyhe téli napokon is hallhatjuk őket dalolni, február végétől pedig egyre többet és egyre intenzívebben énekelnek. A magyar tájat tipikusan jellemző madarat érdemes védeni, hogy ne jusson hazánkban is arra a sorsa, mint Nyugat-Európában, ahol már nem látni a háztetőkön éneklő búbospacsirtát. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint.

ifj. Vasuta Gábor