Fontos az élmény és a felzárkóztatás – Schindler Lászlónéval beszélgettünk

Miért választotta a tanári pályát?

Eredetileg vegyésznek készültem, de egy véletlen folytán tanári szakra kerültem és nagyon megszerettem.

Honnan indult a vezetői pálya ötlete?

Ha az ember egy közösségben dolgozik, ahol előbb-utóbb azt veszi észre, hogy nagyon jó a kapcsolata a kollégákkal, a véleményét elfogadják, vagy sokszor fordulnak hozzá segítségért különböző kérdésekben – legyen az oktatás vagy nevelés – akkor megtanulja a fogásokat és a fordulatokat is. Az én pályám is így indult. Először szaktanár, majd munkaközösség-vezető, végül szakszervezeti képviselő lettem. Folyamatosan tanultam a jogszabályokat, végigmentem a ranglétrán, és végül gondoltam egy nagyot. A herendi iskolában az igazgató nyugdíjba vonult és a kollégák biztattak, hogy pályázzam meg a pozíciót. Ott végül öt évet végigdolgoztunk, amit –visszatekintve- igen sikeresnek érzek.

Nem volt nagy váltás a tanári pálya után a hivatali munka?

A tanítás után a VMJV Oktatási Irodájába bekerülni igen nagy váltás volt, de itt beleláthattam az intézmény irányítás másik oldalába is. Az hogy mit jelent irányítani, felügyelni az iskolákat. Így gyakorlatilag az igazgatási és a fenntartói irányítás összeért. Ezért is pályáztam meg a centrumnak a főigazgatói állását, mert ismerem az iskolákat belülről és fenntartói részről is. Ezt a tudást nagyon tudom itt kamatoztatni.

Mennyivel másabb felnőttekkel dolgozni gyerekek után?

Eleinte rossz volt, a diákok nagyon hiányoztak. Most, hogy van nyolc intézményem és a centrum irodája egy iskolán belül van, sokkal jobb, mert látom a gyerekeket, közelebb vannak hozzám és az egész környezetet iskolaélet lengi be. Ez most egy kiegyensúlyozott állapot.

Milyen vezetőnek tartja magát?

Egy biztos: sikerorientált vagyok, tehát nagyon szeretem a kitűzött célokat elérni, néha még álmaim is vannak, amik eléggé kemények, de az ember próbálgatja, mert célok nélkül nincs értelme dolgozni. Ha valamit elérünk, annak nagyon tudok örülni. Ezekért a sikerekért a kollégákkal együtt nagyon keményen megdolgozunk. Úgy érzem, a kollégák ismernek és nagyon sok mindenben egyetértünk. Ha nem, akkor véleményt cserélünk és igyekszünk kompromisszumos megoldást találni.

Volt olyan a pályáján, ami nagyon emlékezetes volt?

Herenden volt egy diákom, akivel versenyekre jártunk és nagyon szép eredményeket értünk el kémiából. Utána bekerült az Ipari Szakközépiskolába, ahol már, mint fenntartó találkoztam vele. Ott is kiemelkedően teljesített és most már órákat is ad. Tehát végigláttam azt a folyamatot, amivel elindultunk és ez nagyon jó érzéssel tölt el.

A férjével azonos pályán dolgoznak. Soha nem volt rivalizálás kettejük között?

Nincs rivalizálás nálunk és attól függetlenül, hogy mindketten pedagógusok vagyunk, azért más-más a területünk. Drukkolunk egymásnak, mindig megbeszéljük otthon a problémákat és értékes tanácsokat tudunk adni. Építünk egymásra és örülünk egymás sikereinek.

Mennyire szívügye a tehetséggondozás és az élményhez való juttatás? Mennyire fontos ez?

Nagyon fontos, hogy a diákokat élményhez juttassuk, akár kulturális, sport vagy tanulmányi területen. Sok mindenben kell, hogy részt vegyenek. Nem véletlen, hogy most már harmadszorra szervezzük majd meg a Szakmák Éjszakáját. Fontos hogy a gyerek bejöjjön, megismerje a szakképzést, az eszközöket, a miliőt és akkor már könnyebben tud választani. Most is azon dolgozunk, hogy nagyon sok ilyen élménydús programja legyen, nem csak a már nálunk tanuló fiataloknak, hanem azoknak is, akik hozzánk szeretnének jönni tanulni.

A tehetséggondozás mellett nagyon fontos a felzárkóztatás is, hogy azoknak a tanulóknak, akik valamilyen oknál fogva nem tudják a megfelelő ütemet tartani, segítséget nyújthassunk. Ehhez is nagyon jók a különböző programok vagy azok a felkészítések, amelyek nem hagyományosak, hanem interaktívak és természetesen fejlesztőpedagógusokkal is dolgozunk.

Hogyan került Veszprém megyébe és mit szeretett meg benne?

Eredetileg alföldi, hajdúszoboszlói vagyok. A férjemmel az egyetemen találkoztunk és ideköltöztünk, mert ő nagyon szeretett volna Bándon lakni, visszahúzta a szíve. Mindemellett nagy vágya volt, hogy egykori iskolájában, a Lovassy László Gimnáziumban taníthasson. Végül ez sikerült is neki, nekem pedig Herenden adódott egy állás.

Bándban nagyon megfogott a jó közösség, az összetartó csapat, és öröm volt a rendezvényeken részt venni. Ráadásul közel van Veszprém és Herend is. Nyugodt hely, csak hazamegy az ember és azonnal kikapcsol, mert csend van, és mindent megkapunk, amit egy város biztosítani tudna.

Nemrégiben tartották meg a III. Napló Állásbörzét. Ezen a Veszprémi Szakképzési Centrum is részt vett. Egy oktatási központnak, miért fontos hogy ilyen rendezvényeken jelen legyen?

Ez a második állásbörze, amelyen részt vettünk. A szakképzési centrumok egyik fontos feladata, hogy az alapoktatáson kívül a munkaerőpiac igényeinek megfelelő képzéseket megszervezze. A börzére kivonulnak a vállalatok, mert most már óriási a hiány a szakképzett munkaerőből. Ha valakinek nincs meg az adott munkához a végzettsége, akkor mi ott állunk, mint képzők, és ha igény adódik rá, tudunk olyan csoportokat indítani, amivel megszerezhetik a megfelelő képzettséget. Az is előfordul, hogy egy vállalatnak vannak olyan dolgozói, akiknek képzésre lenne szükségük. Ilyenkor mi megszervezzük a megfelelő tanfolyamot. Mi a vállalatokkal is nagyon szorosan együttműködünk. A mostani állásbörze is azt mutatta, hogy erre nagy szükség van.

Névjegy: Schindler Lászlóné Marika Debrecenben, a Kossuth Lajos Tudományegyetemen végzett, kémia-fizika szakos középiskolai tanárként. 1981. augusztus 16-án kezdett Tiszalökön, a Teleki Blanka Gimnáziumban. Innen került 1985-ben a Herendi Német Nemzetiségi Általános Iskolába, ahol először pedagógusként, majd igazgatóként dolgozott. 2015. július 1. óta a Veszprémi Szakképzési Centrum főigazgatói posztját tölti be.