Megszüntetik a visszacserélhető szódáspatronok gyártását

Úgy tudni, hamarosan már csak eldobható patront lehet majd kapni, ami jelentősen megnövelheti az otthoni szódakészítés költségét. Megkérdeztünk két pápai szikvízkészítőt, hogyan látják a kérdést. A Naplónak nyilatkozva Zábrákné Döbrönte Zsuzsanna és Áldozó Péter egyaránt azon a véleményen volt, hogy manapság már nagyon kevesen fogyasztanak patronos szódát, így ezek esetleges eltűnése minimális hatással lesz a szikvízpiacra.

– 1996-ban kezdtem szikvízkészítéssel foglalkozni, akkor még többen használták a patronos módszert – emlékezett vissza Áldozó Péter. – Aztán a palackozott ásványvizek elterjedésével, főleg a rendkívül olcsó készítmények megjelenésével, nagyjából 2003-2004 tájékán drasztikus visszaesés következett be a szódapiacon, aminek egyértelműen a patronos szóda-előállítás volt a nagyobb vesztese. Mostanra juthattunk el oda, hogy már nem éri meg visszacserélhető szódáspatronokat gyártani – mutatott rá a tapasztalt szikvízkészítő, akinek a Pápához közeli Homokbödögén van az üzeme. Mint mondta, manapság nagyon nehéz versenyezniük a szinte fillérekért megvásárolható palackozott vizekkel, illetve az ízesített termékekkel.

Zábrákné Döbrönte Zsuzsanna családja csaknem száz éve foglalkozik szikvíz-előállítással, Nagyapja 1921-ben lett szódás. Az ő halálakor, 1945-ben édesapja vette át az üzemet, amit 1956-ban államosítottak és elvettek a családtól. – Ezután apu 30 évig sofőrként kereste a kenyerét, de mindig mondogatta, hogy addig nem hal meg, amíg még egyszer nem lehet belőle szódás. Erre hetvenéves korában, az 1989-es rendszerváltáskor került sor, amikor újraindíthatta a szikvízüzemét. Én 1995-től vagyok benne a szakmában. Sokáig apuval ketten működtettük az üzemet, most már nyugdíjas vagyok, két alkalmazottal dolgozom – mesélte lapunknak Zsuzsa, aki ezüstkoszorús szódásmesternek vallhatja magát. Meglátása szerint a palackos ásványvizek mellett az utóbbi időben megjelent szódagépek, szódaautomaták miatt visznek kevesebb szikvizet.

– Az elmúlt időszakban kicsit fellendült a szikvíz iránti kereslet, többen elbúcsúztak a palackozott ásványvizektől. Egyrészt a nagyon olcsó termékek általában gyenge minőségűek, de még a drágábbak esetében is előfordulhat, hogy nem olyan összetevőket tartalmaz, mint amik rá vannak írva a csomagolásra. Aztán ugye a PET-palackokkal komoly mennyiségű háztartási hulladék is keletkezhet, míg a szódásüveg újratölthető, azt elég egyszer megvenni. Ráadásul a palackozott ásványvízből gyorsan elmennek a buborékok az adott üveg felbontása után, a szikvíz pedig az utolsó cseppig megmarad szénsavasnak – jegyezte meg a pápai ezüstkoszorús szódásmester, és ezzel gyakorlatilag összefoglalta a szódavíz népszerűségének okait. Zsuzsa is kitért az egyre több cégnél megjelenő szódagépekre, amik miatt kevesebb megrendelést kapnak a szikvíz-előállítók, ugyanakkor kiemelte még a pápai víz kiváló minőségét, ugyanis ez szintén a helyi szóda mellett szól.

– Pápán és környékén ásványvíz-minőségű a víz, aminek karakteres, jó íze van. A szódában mindig megjelennek a helyi víz sajátosságai, hiszen ebből készül az adott térség szikvize – erősítette meg Áldozó Péter. Kérdésünkre kifejtette, meglátása alapján manapság már nem igazán lehet megélni kizárólag szikvíz-előállításból, a legtöbben kereset-kiegészítésként, másodállásban végzik ezt a tevékenységet. Korábban sok embert eltartott a szódázás, ez ma már elképzelhetetlen. – Régebben még úgy működött, hogy ment a szódáskocsi, csilingelt, kicserélte a kirakott üvegeket. Manapság leginkább boltokba hordjuk a szikvizet, vagy éppen cégekhez, de utóbbiak esetében már bekavar az említett szódagép – tudtuk meg Pétertől.

Zábrákné Döbrönte Zsuzsanna zárszóként úgy fogalmazott, szép családi örökséget visz tovább a szikvízkészítéssel, de meggazdagodni nem lehet belőle. Fia agrármérnök, közgazdász, ő már biztosan nem fog szódát tölteni, ám Zsuzsa azon lesz, hogy ameddig csak lehet, megmaradjon a közel százéves családi szódagyártó vállalkozásuk jól csengő neve.