Egyedülálló római régészeti leletegyüttesre bukkantak Vázsonyban

A régészek projektismertetője szerint Nagyvázsonyban eddig többek között templomként-sírépítményként értelmezhető épületek, reprezentatív fogadó és villagazdasági épület, illetve egy késő bronzkori halomsírmező nyomait sikerült azonosítani. A kutatás szervezésének feladatát a Pázmány Péter Katolikus Egyetem részéről Győrffy-Villám Zsombor, a Laczkó Dezső Múzeum részéről Péterváry Tamás és Pátkai Ádám Sándor látja el.

Nagyvázsony környezetében Fábry Szabolcs polgármester támogatásával több alkalommal kutatták a középkori és római kori emlékeket. A középkori tálodi pálos kolostor és a Nagyvázsony szélén található Szent István templom föld alatt részeinek geofizikai vizsgálata mellett lehetőség nyílt egy ismert római lelőhely mélyebb szintű vizsgálatára is. A kutatás során világossá vált, hogy Nagyvázsony határában a szakembereket is megdöbbentő, nemzetközi szinten is jelentős település maradványait rejti a föld.

Az önkéntes fémkeresősökkel kivitelezett terepbejárást, történelmi térképek és légifotók térinformatikai vizsgálatát, illetve a már felszínen nem észlelhető településnyomok geofizika meghatározását felölelő kutatás során a terület keleti részén két téglalap alakú, nagyjából észak-déli tájolású épület felszín alatti maradványait azonosították. Az épületek a felvázolt alaktani sajátosságok alapján római templomok vagy sírépítmények lehettek. A geofizikai mérések során az ismertetett építményektől nyugatra a római település központi polgári épületének teljes formája rajzolódott ki. A lelőhelyen átfolyó patak déli oldalán egy eddig ismeretlen késő bronzkori, nagyjából a trójai háború idejéből származó halomsírmezőt is azonosítottak.

Az megtalált építmények méretük, jellegük és a megyében való különleges helyzetük alapján országosan és nemzetközileg is kiemelkedően fontos lelőhelyet jelölnek. A hely súlyát növeli, hogy az épületek régészetileg kutatható, beépítetlen területen találhatók.