Puskás Beáta: „Az idősgondozás kulcsa a bizalom és a tisztelet”

- Nagy titokban történt az egész, kolléganőim kezdeményezték a jelölést. Ez önmagában megtisztelő volt számomra, de az, hogy én kerülök ki győztesen, arra álmomban sem számítottam. A cím nagyon megtisztelő, meghatódtam, amikor megtudtam a végeredményt – így beszélt a rangos elismerésről Vincze Zoltánné Beáta, a Veszprémi Kistérség Többcélú Társulás Egyesített Szociális Intézmény II. számú idősek otthona dolgozója.

Azt mondta, jelenlegi munkahelyén három éve dolgozik, de előtte 19 éven át Peremartonban, az idősek otthonában végezte munkáját, ahol az egyik osztály vezetőjeként mozgásterapeutaként ténykedett. Hogy miért váltott munkahelyet ennyi év után, arról azt mondta, jó, ha az ember kedveli az állandóságot, ugyanakkor célszerű, ha nyitott az újra, a változásra. Kiemelte, az külön jó érzéssel töltötte el, hogy kolléganői, illetve a rá szavazók ismerték korábbi munkavégzését, illetve a szakterületen végzett eddigi munkáját, amit értékeltek is a voksolásnál.

A siker kapcsán érzékeltette, amikor egy combnyaktörést szenvedett, ágyhoz kötött idős úgy kerül hozzájuk, hogy tolószékben ül, járókerettel jár, később a gondozás révén a botot is eldobja. – Természetesen a fizikai gondozás mellett a mentális gondozás is nagyon fontos – vélekedett Beáta, hozzátéve, az esetek többségében az idős emberek ugyanis nem élik meg jól azt, hogy otthonba kerülnek. Először bezárkóznak, bizalmatlanok, amikor aztán az otthon dolgozóinak munkája nyomán, illetve a sok-sok beszélgetés révén szép lassan megnyílnak, elfogadják a segítő kezet, beszélgetnek is, és, mondhatni, második családjuknak tekintik az ápolónőket, az hatalmas eredmény! – Ahhoz, hogy ezek az idős, különféle problémákkal küzdő emberek megnyíljanak, nagy türelem, kitartás kell.

Alapvető, hogy bízzanak bennünk, hogy érezzék a tiszteletet. Ez nem egyszerű feladat, és úgy kell nekikezdeni, hogy az ember mindenképpen megoldást találjon, és ne azzal töltse az idejét, hogy ezt úgysem lehet megvalósítani. Lakóink már nagyon sok mindent letettek az asztalra, dolgoztak, gyerekeket neveltek, taníttattak, unokákra vigyáztak, gondozták őket, minden elismerést megérdemelnek – összegezte Beáta. Úgy mondta, a tiszteletet az ember otthonról hozza, ő olyan családban nőtt fel, ahol a nagyszülőket mindig kiemelt tisztelet vette körül. Ő is így él, és alapvetőnek tartja, hogy gyermekeinek is ezt adja tovább.

Azt külön szerencsének nevezte, hogy jó vezetés mellett, kitűnő, egymást segítő csapattal dolgozhat Veszprémben. Munkájára hivatásként tekint, hobbija a családja, három gyermeke, egyikük már házas. – Jó érzés, amikor jókat beszélgetve körbeüljük az asztalt, és finom étellel kínálhatom őket, illetve jó barátaimat, akik szintén nagyon fontosak az életemben.

A SZÜLÉSZETRŐL AZ IDŐSGONDOZÁSBA

Beáta felidézte, Veszprémben, a Kállaiban, jelenlegi nevén a Padányi Katolikus Iskolában érettségizett, majd a veszprémi kórház szülészetén kezdett dolgozni, miután elvégezte a szülésznőképzést. Aztán az élet úgy hozta, hogy férjével és első gyermekükkel Veszprémből Vilonyára költöztek. Ott a kicsi mellett már nem vállalta az ingázást, így helyben körzeti ápolónő lett, majd később, 1996-tól a Peremartoni Idősek Otthonában vállalt munkát, mert mindig is vonzotta az idősgondozás. Még 2015-ben egy ottani főnővér, aki már a veszprémi szociális intézményben dolgozott, kereste meg azzal, hogy nem jönne-e jelenlegi munkahelyére dolgozni. Beáta igent mondott.