Ifjabb Cseszneki Ferencnek szívügye a tési kovácsműhely

Egykoron három kovács volt, eltartotta őket a falu, de csak Csesznekiék műhelye maradt meg. – Apám 1963-ig dolgozott itt, aztán a majorban beindult a kovács-bognárműhely, oda kellett bemennie, ott folytatta a mesterséget. Úgy hozta a sors, hogy én kerültem vissza a családi házba, a műhelyben meghagytam mindent eredetiben, úgy, ahogy régen volt, a közösbe egy másik kovács szerszámai kerültek be, így a mieink megmaradtak.

Apám 1982-ben meghalt, nekem nem szakmám a kovácsság, bár a vashoz közel voltam, karosszérialakatosként dolgoztam, de sok mindent megtanultam tőle, ellestem a fortélyokat. A 80-90-es években még patkoltam az erdészetnek, nagy muraközi lovaik voltak. Mindig szerettem a szépet, az esztétikust, a rendet, ez most is meglátszik a műhelyen. A kedvencem egy közel kétszáz éves kézi meghajtású fújtató, mely a levegőt termeli, aztán a kohónál melegítem a vasat.

Úgy szoktam tüzet rakni, mint apám, hozok egy marék szalmát, rárakom a szenet, amikor jó nagy parázs van, belerakom a vasat, itt van egy százhúsz kilós kovácsüllő, ezen lehet ütni a vasat, a mondás is úgy szól, addig üsd a vasat… ha kihűl, újra melegíteni kell, mondja. Itt minden eredeti, a kézi hajtású fúrógépek, a kalapácsok, a tűzifogók, a mennyezeten a petróleumlámpa és a patkógyűjtemény. A szélmalmokat a családi házuk udvaráról lehet megközelíteni, egykor édesanyja engedte ezt meg, most feleségével közösen mutatják be azokat is a látogatóknak. Ferenc azt tapasztalta, a vendégek meg-megálltak a kovácsműhelynél és az udvaron elhelyezett tárgyak előtt, ezért a 90-es évek közepétől tudatosan gyűjtötte a régi használati eszközöket. Van itt Jancsi-kályha, bányászlámpa disznópörzsölő, krumplinyomó, a kender feldolgozáshoz tiloló, gereben kenderfésű, rokka, szecskavágó, répaszeletelő, kukoricamorzsoló, szelelőrosta, lőcsös kocsi lovas szánkó, tűzoltófecskendő.

Ezeket Ferenc felújította, mind működőképes. Legutolsó szerzeménye egy tábori kohó, most dolgozik rajta és helyre akar állítani egy Csepel gyártmányú nagyon régi vetőgépet, amit még egykor lovak húztak. Huszonöt éves hobbi, szenvedély ez. Hogy miért teszi? – Megfogott néhány dolog, úgy éreztem, fontos, hogy megmentsem azokat az utókornak. Az első a lőcsös kocsi volt, amin egy évig dolgoztam, rájöttem, milyen értékek a régi eszközök, akkor kezdődött nálam a tudatos gyűjtögetés. Szeretem a régi dolgokat, szeretek ezekről beszélni. A kovácsműhely is működőképes, akár bemutatót is tudok tartani, öt perc alatt megrakom a tüzet. Néha kovácsolok valamit, ekevasat, fejszét a szomszédoknak, pár évvel ezelőtt még lábast is foltoztam, de ez nekem csak hobbi, zárja a beszélgetést Cseszneki Ferenc.