A németbányai lakosság átalakulóban, de a hagyományokat továbbra sem feledik

Azaz Isten hozott Németbányán! Olyan település köszönt minket így, ahol az előző század első felében mindennapos volt a német nyelvű szóhasználat, így a község neve nem is lehetne találóbb. A falu határában talált késő bronzkori régészeti leletek igazolják, hogy már jóval időszámításunk előtt lakott volt a környék, ugyanakkor középkori archeológiai emlék nem került elő Németbánya területéről. Aztán a 18. század derekán a betelepült svábok meghonosították itt az üvegipart. A Kostajger Mihály által 1753-ban alapított üveghuta fehér és zöld táblaüveget, valamint jelentős számú üvegcsét, poharat gyártott, az üzem fénykorában évi 200 ezer darabot állított elő. A gyár mellett kialakult egy, a mai formáját és méretét megalapozó település. Az üveghutát 1781-ben bezárták, a lakosság pedig innentől főleg növénytermesztéssel, állattartással, erdőgazdálkodással foglalkozott.

Németbánya a huszadik század elején több mint 450 lakossal, továbbá két-két bolttal és kocsmával, három kovácsműhellyel, illetve például iskolával és stranddal is büszkélkedhetett. – Nagyon jó volt akkoriban itt élni – emlékezett vissza lapunknak nyilatkozva a 92. életévében járó Somkuti Andrásné, a helyiek által csak Mári néniként szólított, tősgyökeres németbányai asszony. Ám a második világháborút követően beütött a krach: 1946-ben megkezdődött a németek szervezett kitelepítése Magyarországról. – Rohadt világ volt az! Akkortájt Németbányán két magyar família kivételével kizárólag svábok éltek, és a legtöbbjüknek menniük kellett mindenüket hátrahagyva.

Még ma is összeszorul a szívem, ha visszagondolok arra az időszakra – sóhajtott nagyot Mári néni. Összesen 55 németbányai családot, több mint 250 embert kényszerítettek rá, hogy elhagyja az otthonát, és felszálljon az ismeretlenbe tartó vonatokra. Magyarországon csaknem kétszázezer sváb járt így, mivel a második világháború győztes hatalmai közül többen a kollektív bűnösség elve mentén kezelték a teljes német népet. Később sokáig ignorálták a közbeszédben a németekkel szembeni etnikai tisztogatást, hiába, a történelmet a győztesek írják.

A Somkuti család is felkerült a kitelepítési listára. Már bevagonírozva, Városlődön vártak a sorsukra, amikor egy emberséges orosz orvosnő javaslatára az utolsó pillanatban engedélyezték, hogy mivel Mári néni családja kisgyermeket nevel, itthon maradhasson. Hat németbányai sváb família mentesült a kitelepítés alól ezen okból. Előzőleg a két világégés is megtizedelte a falu lakosságát, ami így félszázra apadt. – A kitelepítettek helyére új lakosokat hoztak, akikkel kezdetben ugyan előfordultak súrlódások, de aztán idővel összebarátkoztunk velük. Például a férjemnek egy betelepített férfiember lett a legjobb barátja – jegyezte meg Somkuti Andrásné, akinek hat gyermeke, 11 unokája, és eddig ugyancsak 11 dédunokája született. Mindannyian a környéken élnek.

Amikor az ember közeledik Németbányához az úton kanyarogva, azt veszi észre, hogy egyre több körülötte a növényzet, a fa. Mintha egy elvarázsolt erdő mélyére tartanánk, távolodva a világ zajától és szennyétől. Ez a zsákfalu tulajdonképpen egyetlen hosszú utca a Bakonyban, domboktól és faágaktól körülölelve, elrejtve. A béke és a nyugalom különleges atmoszférájú szigete – gondolhatja egy kívülálló átutazó. Aztán persze a helyiekkel beszélgetve szétoszlik a naiv varázsfelhő: itt is csak esendő halandók élnek, akik vívják a mindennapi küzdelmüket a boldogulásért, a boldogságért. A fantasztikus természeti környezet adott, minden más kizárólag az emberen múlik. A győri születésű Kiss Albertné Holeczky Éva csaknem 54 esztendeje lakik Németbányán, saját megfogalmazása szerint a legszebb éveit köszönheti ennek a falunak, hálás érte, hogy 1965-ben, amikor férjhez ment, tanítónőként ide vezényelte a Jóisten.

– Bevallom, győri fiatalként nem tudtam volna elképzelni, hogy falun éljek. Hatalmas változást hozott az életemben, amikor Németbányára költöztem. Furcsa volt, hogy a nagyvárosi forgatagot libagágogás, tehénbőgés, harangszó váltotta fel, de valamiért mégis nagyon jó érzés kerített hatalmába az első pillanattól kezdve. Három évtized múlva derült ki számomra, miért érzem magam ilyen jól itt, ugyanis az akkori családfakutatásom során tudatosult bennem, hogy német felmenőim vannak. Mindig is élveztem a svábok kultúráját, szerettem az összetartó közösségüket – mesélte a Naplónak a település krónikásaként (is) ismert Kiss Albertné.

Férje a Németbánya melletti Iharkúton tanított, abban az egykori irtásfaluban, ami a jelenkor számára két sajátosság miatt ismert. Az egyik, hogy az 1970-es évek elején kiváló minőségű, értékes bauxitmezőre bukkantak a területén, majd ’79-ben megkezdték a község alatt található bauxit kitermelését. Hamarosan megindult a házak, a porták kisajátítása, a lakók kiköltöztetése. A falu épületeit lebontották, és hatalmas külszíni bauxitbányává vált a terület. A maradék lakosságot a közeli falvakba, városokba telepítették, az utolsó lakó 1980-ban hagyta el a községet, melynek temetőjét exhumálták és átvitték Németbányára. Iharkút önállóságát 1981-ben megszüntették, területét a szomszédos Bakonyjákóhoz csatolták. Évától megtudtuk, Németbánya és Iharkút ezer szállal kötődött egymáshoz, számos rokoni kapcsolat fűzte össze a két falut, mivel sok házasság köttetett a lakóik között.

Iharkút másik, valószínűleg nagyobb ismérve az itteni dinoszaurusz-lelőhely. 2000-ben a bauxitbánya egyik rétegéből őslényleletek kerültek a felszínre, a 85 millió éves gerinces fosszíliák között a világon egyedülálló fajok, dinoszauruszok is találhatóak. A mai Magyarország területéről az iharkúti őslénylelőhelyről bukkantak elő a dinoszauruszoktól származó első testfosszíliák. A bakonyi dinoszaurusz-lelőhelyként is ismert terület több, korábban ismeretlen új fajjal büszkélkedhet, mint például a Hungarosaurus (páncélos dinoszaurusz), az Iharkutosuchus (növényevő krokodil), valamint a Bakonydraco (repülő hüllő).

Nem véletlen, hogy Iharkút és az itteni lelőhely bekerült az immár 27 értékkel büszkélkedő németbányai értéktárba, aminek Kiss Albertné a szíve-lelke, a legfőbb gondozója. Ebben az értéktárban szerepel többek között a németbányai halomsírmező a késő bronzkori leleteivel, különböző fémekkel, kőeszközökkel, kerámiatöredékekkel, továbbá az egykori Straub kocsma udvarán található, csaknem százéves zuhatagkút, amiből már csak ez az egy van az országban, tehát igazi kuriózumnak számító ipari műemlék. Ez a vízkiemelő szerkezet végtelenített láncszerkezetre szerelt kis edényekből, serlegekből áll, és a felül lévő meghajtó kerék segítségével hozza fel a vizet kis kanalakban. A helyi értékgyűjteményt gazdagítja még egyebek mellett a nem mindennapi környezetben fekvő Pisztrángos-tó, a Bitva patak, a falu emléksírkertje, illetve a németbányai születésű Nagy Sándor festőművész öröksége.

– Amikor ideköltöztem Németbányára, szinte csak német szót lehetett hallani az utcán. A kisgyerekek nem tudtak magyarul, és az idős asszonyok is németül beszéltek. Emlékszem, amikor először kértem tejfölt egy nénitől, a magyarul feltett kérdésemre egy „Was?” volt a válasz. A helyiek büszkén őrizték a sváb tradíciókat, aztán ahogyan elköltöztek a fiatalok és kihaltak az idősek, ezzel egy időben, a ’80-as, ’90-es években a turisták elkezdték felfedezni Németbányát mint a Bakony ékszerdobozát. A kirándulók nyaralót, hétvégi házat vettek itt, majd némelyikük ide is költözött, végül a turistákból helyi lakosok lettek. Messzebbről is érkeztek a faluba, például Budapestről, Ausztriából, Németországból, Belgiumból. Jelenleg az ingatlanoknak körülbelül a fele hétvégi házként funkcionál a községben. Ma már kevés a sváb származású németbányai lakos, és rövidesen a német nemzetiségnek csak az emléke lesz meg a településen. Mindezzel párhuzamosan új hagyományok születnek, ilyen a Bakonyi Betyárok Nemzeti Egylete által meghonosított télűzés, ami nagy népszerűségnek örvend – fejtette ki Éva.

Az említett betyárcsapat egy családias közösséget alkot, tagjaik ugyancsak a városokból települtek a Bakony rengetegében megbújó faluba. Klasszikus modern németbányai történet az övék: beleszerettek az itteni környezetbe, vásároltak itt egy hétvégi házat, összebarátkoztak egymással. A férfiak rendszeresen összejárnak, kutatják a bakonyi betyárvilágot, nem utolsó sorban pedig különféle alkalmakkor saját maguk által kitalált vidám jelenetekkel szórakoztatják a közönséget. Nemrég létrehoztak egy színjátszókört, és legutóbb olyan nagy sikerrel állították színpadra a Betyárok határtalanul című citerazenés, táncos színjátékukat, hogy azzal Veszprém megyéből ők kaptak meghívást a Nemzeti Művelődési Intézet budapesti Pajtaszínházi Szemléjére. Az eseményt az előző hétvégén tartották a Nemzeti Színházban, a németbányai betyárok előadása pedig vastapsot kapott. Schmidtné Tímea betyárfeleséget, a színjátszócsoport vezetőjét az Utazás a Balaton körül című Eötvös Károly-könyvben olvasott csárdai jelenet ihlette meg a humoros, pajzán pillanatokkal megfűszerezett félórás színdarab megírására, melyben családtagok is szerepet kaptak. Tímea kiemelte, a 14 tagból és nemcsak németbányaiakból álló csoportjuknak nagy élményt jelentettek a közös próbák, előadások, és már gondolkodnak egy újabb színjátékon.

Ujvári Szilvia, Németbánya polgármestere is azon nem helyi születésű lakosok táborát gyarapítja, akiket magához láncolt a különleges atmoszférájú bakonyi zsákfalu. Ő 2012-ben érkezett a településre, 2014-től a helyi német nemzetiségi önkormányzat elnöke, a 2017. márciusi időközi választás óta vezeti a községet. – Szinte minden beköltözött németbányai olyan ember, aki egyszer itt járt, és beleszeretett a faluba, ez az egyedülálló település pedig „nem engedi el” őket. Az egyik legjobb dolog, ami történt velem, hogy Németbányát választottam lakhelyemül. Szerencsére egyre többen járnak hasonló cipőben, egyre több ház épül, egyre több gyermek születik. Jelenleg 112 lakosa van a községünknek, ami a Pápa-Ajka-Veszprém háromszögben fekszik, körülbelül 25-30 perc autóútra van mindhárom várostól. Ez munkahely szempontjából nagy előny. A gyerekeket a falubuszunk szállítja a bakonyjákói óvodába, és vissza – mutatott rá a polgármesterasszony.

Mint mondta, különösen büszke az összetartó, aktív csapatot alkotó helyi gyerekekre, akik Bitva-parti Egyesület néven fontos közösségépítő tevékenységet végeznek. Ujvári Szilvia kiemelte a faluban zajló élénk kulturális életet, a Németbányai Német Nemzetiségi Önkormányzat hagyományőrző és programszervező munkásságát, valamint a sváb gyökerekhez méltó tiszta, rendezett településképet. – 2018-at a faültetések évének is nevezhetjük Németbányán. A közterületeinken 140 gyümölcsfát telepítettünk, míg a faluba vezető bekötőútra a település jelképének számító 80 darab juharfát ültettünk el a Magyar Közút Zrt.-vel együttműködve. Az elmúlt időszak legnagyobb sikere, hogy több mint százmillió forint pályázati forrást nyert el a község a helyi szennyvízkezelési problémák megoldására. Itt el kell mondanom, hogy ezt a fejlesztést még az előző polgármester és az előző képviselő-testület indította el. A közeljövő legfontosabb tervei között szerepel, hogy megtörténjen a vezetékes gázhálózat behozatala és kiépítése a településen. A Magyar Falu Program keretében szeretnénk pályázni a faluház energetikai felújítására, az orvosi rendelőnk rekonstrukciójára, illetve járda- és útépítésre – tekintett előre Ujvári Szilvia.

Németbánya sok jelentős változást átélt a történelem során, és jelenleg is egy újabb ilyen folyamaton megy keresztül, de amíg lesznek, akik őrzik a múlt tradícióit, az értékvesztés veszélye nem fenyeget. A lenyűgöző természeti környezet varázsa pedig még nagyon sokáig biztosítja az ember jelenlétét ebben a bakonyi csodavilágban.