Egy másik élet kapujában: Megrendezték a Széchenyi István Baptista Középiskola szalagavatóját

A Csermák József Rendezvénycsarnokban az ünnepelt diákokat Szollár Gyula igazgató köszöntötte elsőként. Arról beszélt, hogy a végzős diákok eddig talán egy legyintéssel elintézték a szalagavatót, nem érezték a felnőtt élet közelségét, hogy vége a klasszikus diákéveknek. – Egy más élet, egy másik tanulás következik. Most érezhetően meghatottan foglaltok helyet szüleitek, hozzátartozóitok fürkésző tekintete előtt. Így van ez rendjén. A szalag az elkövetkezendő hónapok minden napján figyelmeztetni fog benneteket, hogy jön a nagy megmérettetés, mindnyájan vizsgázni fogtok.

Mondhatjuk, hogy az iskola feladata felkészíteni bennetek a vizsgákra, az életre. De milyen életre? A törtető, mindenkin átgázoló, vagyonra hajtó életre, vagy egy más fajta, igényesebbre? Mi, pedagógusok az utóbbira szavazunk, melynek alapja a család szeretete, megbecsülése. Az évek során alapos szakmai felkészítést, szép magyar beszédet, sportversenyeket, kirándulásokat, idegen nyelvi vetélkedőket kínáltunk nektek. Felszabadultan játszottatok, sportoltatok és sikereket értetek el a tanulásban, tanulmányi versenyeken, de mostantól csak a vizsgára kell figyelnetek – mondta az igazgató.

Dobó Zoltán polgármester beszédében megszólította a szülőket, nagyszülőket is. – Ugye, emlékeznek egy kis szalagra, amely úgy 18-20 évvel ezelőtt ugyanilyen kicsi volt, rajta egy névvel az aprócska csuklón? Egy másik szalag figyel most ugyanannak a gyereknek a szíve fölött. Azt jelenti, hogy egy szakaszt elértek az életben. A szalagok keretbe foglalják életüket, teljesítményüket. Ezen a szalagon már egy kicsivel többnek kell, lenni, mint a korábbin – mondta a polgármester.

Leszögezte, hogy az ünnepség jó alkalom a visszatekintésre és arra, hogy az eltelt időszakot értékeljék. A bizonyítványba írt érték azonban közös, nem csak a szakképesítésről szól, hanem a társadalomról, családról is. Kérte a diákokat, hogy nézzenek szüleik szemébe és köszönjék meg gondoskodásukat. Szigeti Ildikó tanárnő arról beszélt, hogy a fiataloknak önmagukat kell megmutatniuk a másiknak, a világnak. Megköszönte minden kollégája nevében a végzős diákoknak az együtt töltött közös éveket. Mint mondta, azok emlékei örökre a lelkükben maradnak, ott lesznek láthatatlanul a látható mögött, a kimondott szavak között.

Diáktársaitól Somogyi Dóra 13.G. osztályos tanuló köszönt el vallva, hogy valaminek a kezdte és a vége is egyben ez az est. – A mi középiskolás éveinké. Mindenkinek lesz valami életre szóló emléke erről az időszakról. Bármilyen vita volt köztünk, a közös programokon az mindig megoldódott és tanárainkat is jobban megismerhettük azok során. Remélem, mindenki talált életre szóló barátokat. Megkomolyodtunk, jellemünk kialakulásában tanárainknak is nagy szerepe volt. Köszönöm áldozatos munkájukat, emberségüket – mondta Dóra és kérte társait, hogy személyesen is köszönjék meg tanáraik, szüleik támogatását.

Az ünnepségen a búcsúzó osztályok vidám műsorukkal, látványos táncukkal szórakoztatták a vendégeket, Bicsérdi Sándor szavalt, Szabó Nóra és Frigyik Regina énekelt, Tóth Péter és Fazekas Ádám zenélt.