Gábor Dénes-életműdíjjal ismerték el a Csopakon élő mérnök munkáját

Kiss Péter Attila villamosmérnök, a Zoltek Corporation nyugalmazott alelnöke a karbonszálaknak a korábbiaknál lényegesen alacsonyabb költségen való gyárthatóságának kifejlesztéséért, a gyártáshoz szükséges gyártósori koncepció kidolgozásáért, annak hazai gépgyártóktól történő, beszállításokkal való megvalósításáért kapta a nemes kitüntetést. Ennek révén az egykori nyergesújfalui Magyar Viscosa gyár területén a hazai gyártás évente 120 millió dollár körüli bevétel mellett mintegy 1400 főnek ad munkát.

A nagy piaci keresletre való tekintettel a texasi, majd a magyarországi gyártókapacitás kiépítése után Mexikóban is létrehoztak egy üzemet, szintén az ő eredeti innovációi alapján, melynek felügyeletét a beindulásig látta el. E mexikói üzemhez mintegy negyven kamionnyi magyar gépet exportáltak a hazai beszállítók.

– A Budapesti Műszaki Egyetemen szereztem villamosmérnöki diplomát 1967-ben. A dr. Rácz István professzor által vezetett tudományos diákkörben elkezdett munkát folytattam az első munkahelyemen, a Villamos Automatika Intézetben, eleinte kutató-fejlesztő mérnökként, majd főosztályvezetőként. A legkülönbözőbb ipari folyamatok automatizálásával foglalkoztunk, a kenyérgyártástól az autógyártásig. Eredményeinket számos szabadalom védte, melyek közül legjelentősebb a rézhuzal gyártás közbeni folyamatos lágyításának megoldása volt – kezdi a beszélgetést Kiss Péter Attila, miközben megmutatja a kitüntetést, amelyen, ha olyan szögben nézzük, kirajzolódik Gábor Dénes hologramja.

A nyolcvanas évek végén meghívást kapott az Egyesült Államokba a St. Louis-i Zoltek Corporatin-től, amely célul tűzte ki olyan karbonszálgyártó technológia kidolgozását, ami alacsony áron képes termelni, lehetővé téve ezzel annak széles körű polgári használatát. Három év múlva a cég főmérnökeként kidolgozott egy koncepciót, majd vezette azt a projektcsoportot, amely elkészítette a részletes kiviteli terveket. Az olcsó karbonszál megjelenése a piacon jelentős hatással volt a kompozitiparra, különösen az autógyártásra és a megújuló energiatermelésre, hiszen a szélerőművek lapátjai ma már szinte kizárólag szénszál megerősítésű műanyagból készülnek. Kiss Péter Attila 68 éves korában a cég műszaki tevékenységekért felelős alelnökeként ment nyugdíjba, majd hazatelepült Magyarországra, azon belül is Csopakra.

– Bevallom őszintén, nem számítottam a kitüntetésre, de jólesett, hogy a nyugdíjazásom után hét évvel megkaptam a Gábor Dénes-életműdíjat, melyre nagyon büszke vagyok. Az, hogy én annak idején az Egyesült Államokban dolgozhattam, Csopaknak köszönhető. 1987-ben tartottunk egy házibulit, ahol összeismerkedtem a St. Louis-i Zoltek Corporation vezetőjével, aki 1956-ban disszidált Amerikába.

- Valahányszor, amikor hazajöttem, a szívem egyből Csopakra húzott. Közel tíz éve élünk itt, a három unokám is élvezi a Balatont és annak csodálatos varázsát. Nagyon szeretek olvasni, falom a társadalomtudományi könyveket, és nagy szerelmem még a vitorlázás. Visszatekintve a munkámra, nagyon hálás vagyok a sorsnak, hogy olyant végezhettem, amely érdekes és társadalmilag hasznos – fejezte be a beszélgetést Kiss Péter Attila.