Rebeka egyéves és már hétszer kapott kemoterápiát

Minden pillanatban azt reméljük, hogy elhal, kisebbedik Rebekánál, egyéves kislányunknál a daganat, és nem lesznek többé áttétek sem. Érzéseink, életünk leírhatatlan, nincsenek rá szavak. Reménykedünk, bízunk, hogy mindennek jóra kell fordulnia, ebben hiszünk – mondta el gyökeresen megváltozott életükről az ajkai Gróf Roland, a kislány édesapja, akivel december 30-án beszéltünk.

A szülők, Boglárka és Roland a hetedik kemoterápiás kezelésen ültek egyéves kislányuk ágya mellett, egy budapesti kórházban.

- A legszebb karácsonyi ajándék, hatalmas boldogság érkezett hozzánk 2017. december 26-án, amikor az akkor másfél éves kisfiunk után megérkezett Rebeka. Aztán néhány hét múlva, a következő év februárjában azt vettük észre, hogy gyermekünk nehezen veszi a levegőt, ezért természetesen orvoshoz vittük – idézi fel történetüket Gróf Roland, az édesapa. Az orvos azonnal gyermekkardiológushoz küldte őket, arra gyanakodva, hogy szívprobléma okozhatja Rebekánál a légzési rendellenességet. A kardiológus a vizsgálat után még aznap egy budapesti kórházba küldte a családot, így az estét már ott töltötték.

A fővárosi kórházban nemsokára megállapították, hogy nem szívprobléma lépett fel a gyermeknél, hanem úgynevezett gyermekkori daganat nyomja a szívét, ami a gerincidegdúcból indult és már a létfontosságú szerveket, már a szívet is nyomta, emiatt tudott nehezen lélegezni Rebeka.

A család megérkezése után három nappal már műtötték is a kislányt, és szerencsére sikerült egyben eltávolítani a daganatot. Akkor úgy nézett ki, a továbbiakban nem is lesz semmilyen tennivaló. – Sajnos nem így történt, két hónap múlva megjelent egy másik daganat, illetve áttétek is. Ekkor kezdődtek a kemoterápiás kezelések a kislányunknál, most a hetediken vagyunk éppen. Eleinte háromnaposak voltak ezek a kezelések, utóbbiak már öt napig tartanak – sorolja a gyermek édesapja. Roland hozzáteszi, örömükre az utóbbi MR-vizsgálat azt mutatta, hogy csökkent a daganat mérete, és az áttétek közül több el is tűnt. A család egyébként február óta minden héten utazik Budapestre, mert még akkor a kislány mellkasába kanült helyeztek, amelyet folyamatosan ellenőriznek az orvosok.

Az egyéves gyermek édesapja beszél arról is, hogy a kemoterápiás kezelések után kislányuk szervezete annyira legyengül, hogy a legkisebb betegséget is elkapja, ezért a terápiák után legkevesebb egyhetes antibiotikumos kezelés vár még kislányukra. A kemónak egyéb tünetei is vannak, például hányás, étvágytalanság is előfordul a gyermeknél.

A család élete gyökeresen megváltozott 2018 februárja óta. A mentősofőrként dolgozó férj és felesége, az orvos-írnok Boglárka, aki most gyeden van, sokszor együtt, illetve felváltva tartózkodnak kislányuk mellett. Ezalatt a 2,5 éves kisfiúra felváltva a nagymamák vigyáznak, a gyermekek leginkább skype-on, viberen látják egymást. Az sem egyszerű feladat a szülők számára, amikor arról kell beszélniük a kisfiúnak, miért nincsenek mellette ők és a kishúga sem. A sok utazás, az üzemanyag, az autópálya-matrica és egyéb kiadás rengeteg pénzbe kerül, a szülők autójukon – mert a kislány tömegközlekedéssel nem utazhat – csak a legszükségesebbeket javítják meg, magukon és amin csak lehet, mindent megspórolnak.

A férj korábban pizzafutárként is vállalt munkát, hogy némi pluszjövedelemhez jussanak, de az egymás utáni kemoterápiák, a kontrollok, a rengeteg utazás miatt erre már nincs ideje. Rolandnak nagy segítséget jelent, hogy munkahelyén mindenki nagyon megértő, helyzetét maximálisan figyelembe veszik a munkabeosztásnál.

- Hogyan élünk most? Fáradtak, kimerültek vagyunk. A legkisebb eredménynek is határtalanul örülünk, bizakodva, reménykedve tekintünk előre, hogy minden jóra fordul, mert máshogy nem is történhet. Február óta feszültségben telnek napjaink. Nem tudjuk, mi lesz még, mit hoz a holnap. Minden pillanatban azt reméljük, hogy elhal, kisebbedik a daganat, és nem lesznek többé áttétek sem. Érzéseink, életünk leírhatatlan, nincsenek rá szavak. Erőt a családból merítünk, gyönyörű kisfiunkból és kislányunkból, a jobb napokból. A kis Rebeka nagyon erős, a kórteremből egyedüliként ő várja mosolyogva az orvosokat, nővéreket. Ez külön megható-szívbemarkoló látvány nekünk – fogalmaz elcsukló hangon az édesapa.