Érkeznek a tankönyvek a veszprémi iskolákba

Reggel nyolc óra előtt érek az intézménybe, Horváthné Koltai Edit alsós igazgatóhelyettes a tanáriban fogad.

– Jönnek kollégák segíteni, nem leszek egyedül – nyugtat meg. Elmondja, hogy a szokások szerint a teherautó a tankönyveket behozza az épület bejáratához, ám onnan már a pedagógusok hordják be a könyveket az ebédlőbe, ahol szétpakolják évfolyamonként és amíg az iskolában van a könyvterjesztő munkatársa, addig ellenőrzik, hogy annyi könyvet kaptak-e, amennyit megrendeltek.

– A könyveket a gyerekek az első tanítási napon kapják meg, a könyvtáros kolléganő irányításával. Ez az új és a tartós tankönyvekre egyaránt vonatkozik – tudjuk meg Horváthné Koltai Edittől. – Az első és másodikosok kapnak új könyvet minden évben, nekik nem kell visszaadni semmit, dolgozhatnak benne, használhatják. Ez azért jó, mert ahhoz, hogy megtanuljanak tanulni, szükségük van arra, hogy használhassák a könyvet.

Persze ezt a nagyobbak is igényelnék, ám már hozzászoktak a gyerekek és tanárok is, hogy vannak könyvek, amibe nem lehet írni.

A gondot az okozza, hogy ezek nem keménytáblás könyvek és a napi használat azért igénybe veszi őket. A veszprémi Rózsa úti Általános Iskola igazgatóhelyettese kérdésre válaszolva elmondja: tankönyvekre szükség lesz jó darabig, a tablet „még odébb van.”

– Attól tartok, hogy az írásra kell nagyon figyelnünk, mert nem tanulnak meg írni a gyerekek. A fiatalok nagy része például nem tudja leolvasni a mutatós órát, annyira hozzászoktak a digitálishoz – vázolja a szomorú valóságot. – Némi túlzással hamarosan így járhatunk az írással is…

A 44 új elsős – két osztályban–oktatásával azonban nem lehet gond a Rózsa úti Általános Iskolában sem. És ha már számok: 4451 tankönyv érkezett az iskolába 2 569 646 forint értékben.