Előkelő, pazar, zenés és táncos – Út a balatonfüredi Anna-bálig

Bál alatt klasszikus értelemben véve előkelő és pazar jelzőkkel illetett, zenével és tánccal kísért, jelentős polgári, társadalmi eseményt értünk. A bál elnevezés olasz eredetű, a táncolni szóból – mint ballo, ballare – ered. Jellemzője a szervezettség és a zártkörűség. Képzeletünkben emelkedett hangulatra, szigorú báli etikett szerint mulató, elegáns ruhákat viselő hölgyekre és urakra, minőségi alapanyagokból készített gasztronómiai ételcsodákra, illetve finomabbnál finomabb italokra és klasszikus táncokra asszociálunk. Vajon mit tudhatunk a bálok eredetéről, illetve az idők folyamán történt alakulásukról?

– 1385-ben Franciaországban, Ami­ens-­ben járunk, VI. Károly uralkodó és Bajor Izabella házasságkötésén. Az alkalomból kifolyólag a nászünnepségen rendeztek először bált a királyi udvarban. Amikor a ma igen nagy népszerűségnek örvendő impozáns operabálra vagy akár az Anna-bálra gondolunk, mindenképp a Napkirály, XIV. Lajos francia uralkodó udvaráig kell visszatekintenünk. Pompás báli estéket tartottak akkoriban. Kijelenthető: a báli kultúrát illetően az alapokat a franciák rakták le. Továbbterjedésére az Osztrák–Magyar Monarchia, a Habsburg Birodalom szintén nagy hatással volt. A folyamatnak köszönhetjük, hogy nálunk is gyökeret vert.

Az arisztokráciát érintő társadalmi eseményként is értékelendő bálok II. József német-római császár, magyar és cseh király uralkodása alatt szépen formálódtak, mind formai, mind tartalmi vonatkozásban. Azt követően elszaporodtak a szigorú protokoll betartását igénylő estélyek. Magyarországon két évvel az Opera elkészülte után, 1886-ban rendezték meg az első operabált. Komoly szervezést igényelt egy fényűző bál lebonyolítása. Bizottságok alakultak egy-egy fontos társadalmi eseményként számon tartott, beszélgetéssel, ismerkedéssel kísért zenés és táncos alkalom megrendezésére. A bálokon a magas színvonalra a fővédnök jelenléte adta a garanciát. Meghívóban szerepelt a hölgyek díszes táncrendje, és abban értesült az érintett a báli öltözékre vonatkozó előírásról is – elevenítette fel a jelentősebb történelmi tényeket Tompos Krisztina.

Hozzátette, a reformkort jegyzik hazánkban a bálozás virágkoraként. Bálok, estélyek – mint a társasági élet fontos rendezvényei – rangos ismerkedési eseményként is funkcionáltak. Az eladósorban lévő hölgyek gardedám kíséretében tették tiszteletüket a bálon. Amikor a táncrendjükben például a keringőt odaígérték valakinek, azzal azt is jelezték, elfogadják a férfi udvarlását. A hölgyek báli öltözékére az anyagbőség és a túldíszítettség volt jellemző, ez később jócskán finomodott. Ahogy az időben haladunk, a korok és a szokások is változtak. A 19. század közepén, a 20. század elején az újkori bálok fénykorukat élik. A báli táncmulatságok addigra már nem csak az arisztokrácia kiváltságos eseményének számítottak. Megalakultak a szakmákhoz és egyes társadalmi réteghez kapcsolódó zenés-táncos esték. Az alapkoncepció megmaradt, de a társadalmi körülmények, azok, akik rendezték, illetve akiknek szólt, mind formáltak rajta.

Mai modern világunkban a bál kifejezés alatt már természetesen nem azt értjük, amiről korábban említést tettünk. A szellemisége azonban még mindig hasonló. A hagyományokat megőrizve szinte egy bál sem kezdődhet el egy nyitó palotás vagy keringő nélkül. A hölgyek estélyiben, az urak pedig öltönyben vagy frakkban vesznek részt az estén. A hagyományos keringő, polka és egyéb báli táncok mellett ma már modernebb zenére is táncolhatnak a párok. A jelenkor nívós báli eseményei még mindig olyanok, amelyeken sokan szeretnének részt venni.