A közmunkások igyekeznek mindennap rendet tartani a Haszkovó utcai ABC-nél

– A legrosszabb az, ha általánosítunk, és ez mindenre igaz – ezt már Kökény Irén szociá­lis munkás mondja, akivel a bolt előtti téren beszélgetünk.

– Mindenkit embernek kellene tekinteni, és mindig annak az egy adott embernek a viselkedését kellene megnézni – fogalmaz a szakember.

– A mi lehetőségünk segítőként annyi, hogy megkérjük őket, tartózkodjanak ettől a viselkedéstől. Erőszakkal mi sem tudjuk rábírni őket, hogy hagyják el ezt a területet, mert ugyan­olyan állampolgárok, mint bárki más. A hatóság tudja őket figyelmeztetni. Akkor, abban a pillanatban hatásos, majd egy óra múlva vagy másnap visszajönnek.

Kökény Irén szerint ez csupán néhány ember, és a gond az, hogy a hajléktalanoknak ezen szűk rétegéből az állampolgárok általánosítanak. Ez egy 22-es csapdája, emeli ki. – Ha a téli krízisidőben valaki a közterületen fekszik a hidegben és úgy dönt, hogy nem hajlandó utcai szociális segítő kollégáink kérésére, tanácsára bemenni az intézménybe, hogy a fagyástól védve legyen, nem tudunk mit csinálni. Annyit tud tenni a kolléga, hogy meleg takarót, teát és élelmet ad neki.

A szociális munkás hangsúlyozza, nem „ezek” az emberek takarítanak most az ABC környékén.

Ennek a létnek van egy szűk rétege, amely úgy viselkedik a közterületeken, ami nem megengedett – mondja Kökény Irén.

– Odaszemetelnek, odapiszkítanak, alkoholos, netán drogos állapotban a kontrolljukat vesztik. Az igazsághoz hozzátartozik, hogy alkohol- és drogfüggő van a nem hajléktalanok között is. Aki például lakótelepen él, tudhatja, hogy vannak olyan szomszédok, akik nem tartják be a békés együtt élés szabályait. A gond az, hogy átlagpolgárokra sem hat sokszor a közösség. Becsukják inkább a szemüket, ha agressziót látnak, ami nem biztos, hogy fizikai. Nem nagyon avatkoznak be. Van, hogy eldobja a szemetet a szülővel sétáló gyerek, akire nem szól rá a szülő. Az átlagpolgár nem megy oda, hogy udvariasan figyelmeztesse. Azonban tény, hogy a hajléktalanok többsége az emberek egy részének szúrja a szemét. Ők sokszor feszegetik a határt, ám ismét kiemelem, hogy ezt nem lehet mindenkire ráhúzni. Mint ahogyan a hajléktalanellátásban is vannak olyan emberek, akiknek, ha lehetőséget nyújt az intézmény, mint ez a közfoglalkoztatási program is, akkor jelentkeznek, bevonhatóak, és becsülettel végzik azt.

– Az országos közfoglalkoztatási pályázatban 15 főre pályáztunk, és jelenleg 11-en vannak benne – derül ki Kökény Irén szavaiból. – A VKSZ-szel szerződtünk a lakótelepen köztisztasági feladatok ellátására. A Házgyári úton egy kertészetet működtetünk, a Jutasi úton lévő ruhaválogató foglalkoztatónkban pedig az adományba kapott ruhákat szortírozzák, illetve lábtörlőt készítenek. Mindezek mellett három helyen működtetünk mosodát.

A szociális munkás elmondja: a Haszkovón seprik a járdát, szemetet szednek, de nem csak az ABC-nél. Ez célzott volt a részükről, negyedik éve vannak itt. – Éppen azért, mert tudtuk, hogy vannak utcán élő hajléktalanjaink, akik tesznek olyan dolgokat, amelyek az itt élőknek és az üzletekbe járó embereknek az ingerküszöbét átlépi, ezért igyekszünk mindennap rendet tartani – teszi hozzá.