Éljük okosan a Balatont!

A szerepvállalás tudatos, mint Jordán Ferenc igazgató mondja, próbálnak intenzíven beszélgetni a társadalommal, mindenkit megszólítani a kommunikáció adekvát csatornáin, a Balaton (és általában az ökológia) pedig ontja a témát. Ahhoz, hogy az intézet a világszínvonalú kutatóhelyek közé emelkedhessen, az adottságok szellemi és fizikai síkon is megvannak. Egyre több fiatal érkezik ide, és vesz részt különféle nemzetközi kutatási projektekben, amihez kiváló hátteret biztosít például a tihanyi intézet parkjában épített kísérleti mezokozmosz rendszer.

– Nincs könnyű helyzetben az intézet, de a Balaton sincs könnyű helyzetben. Az intézet pedig a Balatont szolgálja, tehát megvan a harmónia. Nekünk két feladatunk van: egyrészt, hogy világszínvonalú tudományos kutatásokat végezzünk, másrészt, hogy a Balatont megértsük. Ha a tóval, főleg persze annak élővilágával kapcsolatban felmerül valamilyen kérdés, nekünk arra választ kell adnunk. A Balaton kutatásához, a folyamatos monitoringhoz itthon, hazai forrásokért kell küzdenünk, a nagyszabású külföldi pályázatok elnyeréséért pedig a nemzetközi porondon kell harcolnunk – nyilatkozta a Naplónak Jordán Ferenc, az MTA Ökológiai Kutatóközpont Balatoni Limnológiai Intézet igazgatója.

A Balaton-monitoring, a tó változásainak nyomon követése létszükséglet. Létre kell hozni azokat a folyamatos, megbízható minőségű, több évtizedes adatsorokat, melyeket elemezve meg lehet érteni, mi történik a tavi ökoszisztémával. Ehhez viszont évtizedeken keresztül méréseket kell végezni, ha kell, hétről hétre. Az igazgató szerint egy világszínvonalú Balaton-monitoringra évente akár 100–150 millió forint sem lenne túlzás, azonban csupán öt–hatmillió jut rá.

– Persze ebből is ki lehet hozni valamit, de nem azt, amit szeretnénk. Minél kevesebb a forrás, annál kevesebb felmerülő kérdésre tudunk okosan válaszolni. A tudáshoz kutatni kell, ahhoz pedig pénzre van szükség. Persze kitalálhatnának a kutatóink saját bölcsességeket is, de ezekre senki sem kíváncsi: tudományos intézet vagyunk, nem önképzőkör – jegyezte meg az intézet vezetője.

– A Balatonra rengeteg intézmény figyel. A Georgikon kartól a Műegyetemig, a Pannon Egyetemtől a vízügyig, a meteorológiai szolgálattól a part menti települések polgármestereiig nagyon sokan figyelünk különféle adatokat. Bár kicsi intézet vagyunk, mégis mi szeretnénk a mértékadó hang lenni. Szakmailag talán mi vagyunk a legsokoldalúbbak, mi látunk a legmesszebbre, mi vagyunk leginkább alkalmasak a tudás integrálására. Azt szeretnénk, hogy a megszólalásainknak legyen nagyobb súlyuk. Ezt azzal próbáljuk elérni, hogy nemzetközileg is egyre láthatóbbak vagyunk, egyre többen figyelnek a kutatásainkra. A Balatonnal kapcsolatban mi szeretnénk lenni a józan hang, ami nem túloz, nem kelt hisztériát, de amit mond, azt el lehet hinni. Ez nem jelent sem versenyt, sem kizárólagosságot.

Részünkről a kooperáció az alapstratégia, és örülünk, ha ez más partnerek részéről is működik. Talán minden az adatok megosztásával kezdődik, és most épp azon dolgozunk, hogyan tudunk ezen a téren kezdeményező szerepet játszani – fűzte hozzá Jordán Ferenc.

Az igazgató szerint most leginkább egy körbebetonozott horgásztóra kezd hasonlítani a Balaton. A folyamat ugyan nem most kezdődött, azonban napról napra romlik a helyzet.

– Esztelenül irtjuk például a nádat, nem fogjuk fel, hogy mennyire fontos. A telkekkel felparcellázzuk a tópartot, a tónál nyaralók pedig időnként fékevesztett módon viselkednek és töltik pihenésüket. Nyaranta az ember a saját hangját sem hallja a folyamatosan bömbölő motoroktól, a jachtok szinte súrolják a bójákat, a hangos zene pedig az éjszaka közepéig hirdeti, egyeseknek mit jelent a jól megérdemelt pihenés. Miután évtizedekig dolgoztunk a tápanyagterhelés csökkentésén (Kis-Balaton, szennyvízülepítés), most tonnaszámra dől vissza a táp­anyag a tóba horgászcsali formájában. Azt sem tudjuk biztosan állítani, hogy a tavaly tapasztalt algavirágzás nincs-e összefüggésben ezzel. A kedvezőtlen folyamatok nemcsak a vízparton észrevehetők, de a Balaton-felvidéken is, ahol évről évre nézzük, hogy csökken a hagyományosan művelt földek aránya. Előbb-utóbb az egész gyönyörű vidék elveszti a varázsát vagy a vízminőség, vagy környezet megváltozása miatt. Ezt a térséget két dolog határozza talán meg: a szőlő és a víz. Ha a Balaton helyén egy zöld, bealgásodott posvány lesz, a szőlők helyén pedig úszómedencék, akkor nem lesz érdemes idejönni. Lehet, hogy száz emberből kilencvenkilenc mindebben egyetért velem, de nagyon fontos lenne, hogy a századik, akinél a döntés és a pénz van, szintén egyetértsen. Ettől ma messze vagyunk, a tó körüli események a legkevésbé sem tükrözik a helyi emberek értékrendjét – fogalmazott Jordán Ferenc.

Mint mondta, hogy a környezet pusztításának jelentősége mindenki számára érthető legyen, kiszámolták már, hogy hány milliárd dollárt ér a méhek beporzó tevékenysége, mennyit, hogy a nád megszűri a vizet, mennyit, hogy az erdő megfogja a földcsuszamlást. Ennek ellenére, aki házat épít, a legmagasabbat akarja, aki szállodát akar, az a teraszáról kettőt akar lépni a vízig.

– Régen az összes falu négy-öt kilométerre volt a víztől, mert senki sem akart a szúnyogok közé menni. Most odamegyünk és azt mondjuk, hogy valaki jöjjön irtani, mert túl sok a szúnyog. Én nem azt mondom, hogy ne lehessen építkezni például, csak ne zöldterületet építsenek be, építkezzenek oda, ahol már beton van. Bontsák le a régit, és építsenek újat, vagy újítsanak föl. Legyen tizenöt vagy ötvenemeletes szálloda, de legalább újabb zöldterületeket ne vegyenek el, újabb nádasokat ne irtsanak ki. Lehet kompromisszumokban gondolkodni.

Lehetne például nyáron két hónapig állandó a vízszint, hogy a jachtok közlekedhessenek, és utána tíz hónapig ingadozzon, mert a nádnak arra van szüksége. Legyen kőkeményen betartatva a csendháborítás, tehát ne legyen éjjel háromkor üvöltő zene sehol, ne húzzanak a motorok, vagy legalább jelöljenek ki zajmentes zónákat, ahol az élővilág megpihenhet. Nem a fesztiválokra gondolok, két-három napot kibírunk, a folyamatos terheléssel van a baj. Mi sem vagyunk sötét- zöldek, nem mondjuk, hogy az emberek hagyják el a Balatont, hiszen ebből él a térség, de rengeteg okos dolgot lehetne kis energiával ingyen csinálni. Olyan dolgokat, melyek a Balaton hosszú távú érdekeit szolgálnák – zárta gondolatait Jordán Ferenc.